Szalay Ferenc (Csontváry Terem, Budapest, 1978)
Szalay Ferenc festményei leginkább a trecento egyszerű, tiszta, őszinte és hittel teli világát idézik fel bennünk. Hitének „tárgya”, irányulása azonban nem transzcendens, hanem mélységesen humánus töltésű. Hisz az emberben, mint saját közösségének alakítójában és hisz az egyes ember értelmes, egyéniséget gazdagító kapcsolatainak létében is. Meggyőződése, hogy a XX., sőt a XXI. század embereinek is vannak és lesznek érzelmei, melyeket kifejez és melyekhez szól a képzőművészet. Történelmi vállalkozásként krónikás hűséggel követte nyomon, jelenítette meg környezete legnagyobb társadalmi, emberi, táji változását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Művei útján kifejezett életérzése megértő, együttérző, még olykor felcsillanó iróniája is gyöngéd szeretetbe mártott. A vásárhelyi tájat és a benne élő ember világát érzékeny vonalakkal, harmonikus színvilággal költi át, teremti újjá. Néhány tárgy, egy ablak, vagy tájrészlet útján szól sorsról, életről, ember és természet kapcsolatáról. Radnóti „Nem tudhatom” c. versének csodálatos mélységű, táj és hazaszeretetei kifejező sorait idézi fel bennünk munkáinak melegsége, közvetlensége, bensőséges lírája. DR. DÖMÖTÖR JÁNOS