Szalay Ferenc (Csontváry Terem, Budapest, 1978)

Szalay Ferenc festményei leginkább a trecento egyszerű, tiszta, őszinte és hittel teli világát idézik fel bennünk. Hitének „tárgya”, irányulása azonban nem transzcendens, hanem mélységesen humánus töltésű. Hisz az emberben, mint saját közösségének ala­kítójában és hisz az egyes ember értelmes, egyéniséget gazdagító kapcsolatainak létében is. Meggyőződése, hogy a XX., sőt a XXI. század embereinek is vannak és lesznek érzelmei, melyeket kifejez és melyekhez szól a képzőművészet. Történelmi vállalkozás­ként krónikás hűséggel követte nyomon, jelenítette meg környezete legnagyobb társa­dalmi, emberi, táji változását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Művei útján kifejezett életérzése megértő, együttérző, még olykor felcsillanó iróniája is gyöngéd szeretetbe mártott. A vásárhelyi tájat és a benne élő ember világát érzékeny vonalak­kal, harmonikus színvilággal költi át, teremti újjá. Néhány tárgy, egy ablak, vagy táj­részlet útján szól sorsról, életről, ember és természet kapcsolatáról. Radnóti „Nem tudhatom” c. versének csodálatos mélységű, táj és hazaszeretetei kifejező sorait idézi fel bennünk munkáinak melegsége, közvetlensége, bensőséges lírája. DR. DÖMÖTÖR JÁNOS

Next