Tamás Anna (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1978)

Tamás m­a „Tudvalevő: a faliszőnyeg az alkalmazott képzőművészetek egyik műfaja. Fő erénye — jellegénél fogva — a dekorativitás. Tamás Anna szőnyegei ezzel sem maradnak adósak. Rengeteg munkával szőtt műveinek már puszta monumentalitása elismerésre késztet. Színei összecsengenek, a formák biztonságosak, anyagtisztelete példás. Művészetének jellegzetessége, hasonlíthatatlansága, eredetisége mégsem ezekben az erényekben rejlik — hanem abban, hogy a műfaj lehetőségeit merészen kihasználja, a forma — és szín­elemeket gondolati tartalommal ruházza fel, jelképrendszert teremt. Kérdéseket tesz fel önmagának, a világnak, a létezésnek, s feleleteit az érzelem heve, az értelem érve, eszközeinek embertől emberségig feszülő dialektikája megóvja a felszí­nességtől, de a létezés-probléma individualista, egzisztencialista meg­közelítésétől és megválasztásától is. Szívós munkával építette ki szellemi bázisát, amelyről hovatovább mind fokozottabb igénnyel mérte fel a lét mélyebb összefüggéseit, számot tudott vetni az élet értelmével, helyze­tével a világban, s ami ezzel egyértelmű: érezni, cselekvően vállalni emberi-társadalmi kötelezettségeit. Az ily módon megtalált harmónia így sem lehet tökéletes, de Tamás Anna művészetében éppen az a vonzó, hogy nyugtalanító megnyilatko­zásaival is bizonyos fokú megnyugvást, oldódást, viszonylagos össz­hangot tud kiváltani belőlünk. Művészetének ez a tulajdonképpeni ereje. A műélvező, de általában az ember, irányító sugalmazást, ösztönzést, segítséget vár a művésztől: támpontot az érzelmi indulatok mélyvize fölött, gondolatok, eszmék, magasabb szintű életnormák mentőövét a köznapi dolgok áramlatában. Tamás Anna eredeti művészete így alakult át szolgálattá, cselekvő humanizmussá. Műveit az emelkedett életszemlélet, az érzelmi túlfűtött­séget szerencsésen kompenzáló, erős gondolatiság avatja jelentős értékké." Részletek POLGÁR ISTVÁN írásából

Next