Tamás Anna (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1978)
Tamás ma „Tudvalevő: a faliszőnyeg az alkalmazott képzőművészetek egyik műfaja. Fő erénye — jellegénél fogva — a dekorativitás. Tamás Anna szőnyegei ezzel sem maradnak adósak. Rengeteg munkával szőtt műveinek már puszta monumentalitása elismerésre késztet. Színei összecsengenek, a formák biztonságosak, anyagtisztelete példás. Művészetének jellegzetessége, hasonlíthatatlansága, eredetisége mégsem ezekben az erényekben rejlik — hanem abban, hogy a műfaj lehetőségeit merészen kihasználja, a forma — és színelemeket gondolati tartalommal ruházza fel, jelképrendszert teremt. Kérdéseket tesz fel önmagának, a világnak, a létezésnek, s feleleteit az érzelem heve, az értelem érve, eszközeinek embertől emberségig feszülő dialektikája megóvja a felszínességtől, de a létezés-probléma individualista, egzisztencialista megközelítésétől és megválasztásától is. Szívós munkával építette ki szellemi bázisát, amelyről hovatovább mind fokozottabb igénnyel mérte fel a lét mélyebb összefüggéseit, számot tudott vetni az élet értelmével, helyzetével a világban, s ami ezzel egyértelmű: érezni, cselekvően vállalni emberi-társadalmi kötelezettségeit. Az ily módon megtalált harmónia így sem lehet tökéletes, de Tamás Anna művészetében éppen az a vonzó, hogy nyugtalanító megnyilatkozásaival is bizonyos fokú megnyugvást, oldódást, viszonylagos összhangot tud kiváltani belőlünk. Művészetének ez a tulajdonképpeni ereje. A műélvező, de általában az ember, irányító sugalmazást, ösztönzést, segítséget vár a művésztől: támpontot az érzelmi indulatok mélyvize fölött, gondolatok, eszmék, magasabb szintű életnormák mentőövét a köznapi dolgok áramlatában. Tamás Anna eredeti művészete így alakult át szolgálattá, cselekvő humanizmussá. Műveit az emelkedett életszemlélet, az érzelmi túlfűtöttséget szerencsésen kompenzáló, erős gondolatiság avatja jelentős értékké." Részletek POLGÁR ISTVÁN írásából