Tisztelet Endre Bélának 1870-1928 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978)

A tanulmányút 1900-ban ért véget, s a rákövetkező évben véglegesen telepszik le Endre Béla Hódmező­vásárhelyen, az Alföld szívében, abban a városban, ahol akkoriban indult lassú fejlődésnek a művészeti élet. Az ezidőben Hódmezővásárhelyen élő művészek először 1904-ben mutatták be munkáikat az első vásár­helyi ipari és mezőgazdasági kiállítás alkalmával. 1907- ben Tornyai János kezdeményezésére egyesület jön lét­re azzal a céllal, hogy az Alföld szívében lakókkal megkedveltesse a komoly művészeteket. Endre Bélát magát is komolyan foglalkoztatta kö­zönség és mű kapcsolata. A művészetről, a festő fel­adatairól írt feljegyzései is tanúskodnak róla, hogy mindkét irányból kereste a találkozáshoz vivő utat. Mindkét félnek egyaránt fontos a kapcsolat. Egyiknek azért, hogy a festő gondolatai visszhangra találjanak, másiknak pedig, mert végtelenül sajnálatraméltó, aki ki­marad a művészetek élvezetéből. „Annyi szépet, neme­set kaphatunk a művészettől és annyi széptől meg va­gyunk fosztva pillanatonként, ha a művészetet nem is­merjük” — írja Endre Béla. Egész életén át az Alföld egyszerű népéhez akart szólni, ezért fontos volt számá­ra, hogy megértsék. Itália és Franciaország bűvöletéből Endre Béla úgy tért vissza, hogy a külföld befolyásából csak annyit őrzött meg, amennyi ahhoz kellett, hogy művésszé érjen, s hogy magyar művész volta kiteljesed­jék. A századforduló új - külföldön született - festői törekvéseinek ismeretében sem akart népéről idegen hangon szólani. Természetesen, magától értetődő módon vállalta a nemzeti hagyomány folytatását, s fokról fok­ra alakította ki saját tiszta egyszerűségű stílusát. Ez tu­datos programja volt, jegyzeteiben többször is előfordul erre vonatkozó utalás : „A nagy ősöket örökségképpen őrzi a művész magában, de egyéniséget maga teremt magának.” Endre Béla munkálkodásában összeforrt a művészi alkotótevékenység a művészeti szervező munkával. Való­ban, minden tőle telhetőt megtett szűkebb hazájában, hogy annak népét szellemi felemelkedéshez, művészi élvezetekhez segítse. Festői munkássága mellett az ő gondolata volt, hogy fel kellene újítani a régi vásár­helyi göröncsérséget, s a Művészek Majolika- és Agyag­ipari Telepének egyik alapítója lett. Számtalan minta­rajza a népi fazekasművészet gondos tanulmányozását mutatja, megtalálva azt a területet, amely lehetőséget ad számára, hogy a mindennapok munkájában megfá­radt alföldi ember és környezete ábrázolásán túl merít­sen a nép művészetének tiszta forrásából is. Endre Béla halálának ötvenedik évfordulóján a kiál­lítóterem falain sorakozó festmények, s Juhász Gyula szomorú-szép búcsúsorai idézik legméltóbban a festő emlékét. Tiszta, szelíd, lelkét csöndben ringatja az alkony, egy volt ő­s a mező, benne a róna dalokt, mások a parlagról büszkén magasodtak az égnek, ő a magyar föld méla porába hatolt. * Pálosi Judit MŰTÁRGYJEGYZÉK Alföld, vászon, olaj, 67x49 cm, TJM K­. 58.5 Alföldi táj, vászon, olaj, 55x68 cm, TJM l­. 71.6 Alföldi táj, papírlemez, olaj, 28 x 38 cm, TJM K­. 67.2 Alkony, papírlemez, olaj, 15,5x24 cm, TJM lt. 71.19 Asszony sublót előtt, vászon, olaj, 42,5 x 51,5 cm, TJM lt. 66.28 Ártéri füzes, papírlemez, olaj, 65x47 cm, TJM lt. 58.4 Ártéri táj, vászon, olaj, 30x41 cm, TJM lt. 63.15 Árvíz, falemez, olaj, 22,5 x 31,5 cm, TJM lt. 63.14 Barnás táj, vászon, olaj, 32x45 cm, TJM lt. 66.27 Csendes utca, vászon, olaj, 40x45 cm, TJM lt. 67.8 Csendélet, vászon, olaj, 64 x 54 cm, TJM lt. 72.22 Csendélet sárga virággal, vászon, olaj, 49x61 cm, TJM lt. 72.23 Erdőn, papírlemez, olaj, 34 x 50 cm, TJM lt. 58.7 Erdőrészlet, papírlemez, olaj, 28x40 cm, TJM lt. 67.3 Erdőrészlet, papírlemez, olaj, 28x40 cm, TJM lt. 67.3 Falusi udvar, vászon, olaj, 29x22 cm, TJM lt. 58.13 Fás tanya, papírlemez, olaj, 49x67 cm, TJM lt. 65.14 Mártélyi rámpa, papírlemez, olaj, 19,3 x 29 cm, TJM lt. 69.3 Napsütéses tanya, papírlemez, olaj, 30x40 cm, TJM l­. 58.8 Önarckép, dekl­, olaj, 47,5 x 49 cm, TJM l­. 58.59 Parasztház belseje, papírlemez, olaj, 52x64 cm, TJM l­. 72.21

Next