Tisztelet Endre Bélának 1870-1928 (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978)
A tanulmányút 1900-ban ért véget, s a rákövetkező évben véglegesen telepszik le Endre Béla Hódmezővásárhelyen, az Alföld szívében, abban a városban, ahol akkoriban indult lassú fejlődésnek a művészeti élet. Az ezidőben Hódmezővásárhelyen élő művészek először 1904-ben mutatták be munkáikat az első vásárhelyi ipari és mezőgazdasági kiállítás alkalmával. 1907- ben Tornyai János kezdeményezésére egyesület jön létre azzal a céllal, hogy az Alföld szívében lakókkal megkedveltesse a komoly művészeteket. Endre Bélát magát is komolyan foglalkoztatta közönség és mű kapcsolata. A művészetről, a festő feladatairól írt feljegyzései is tanúskodnak róla, hogy mindkét irányból kereste a találkozáshoz vivő utat. Mindkét félnek egyaránt fontos a kapcsolat. Egyiknek azért, hogy a festő gondolatai visszhangra találjanak, másiknak pedig, mert végtelenül sajnálatraméltó, aki kimarad a művészetek élvezetéből. „Annyi szépet, nemeset kaphatunk a művészettől és annyi széptől meg vagyunk fosztva pillanatonként, ha a művészetet nem ismerjük” — írja Endre Béla. Egész életén át az Alföld egyszerű népéhez akart szólni, ezért fontos volt számára, hogy megértsék. Itália és Franciaország bűvöletéből Endre Béla úgy tért vissza, hogy a külföld befolyásából csak annyit őrzött meg, amennyi ahhoz kellett, hogy művésszé érjen, s hogy magyar művész volta kiteljesedjék. A századforduló új - külföldön született - festői törekvéseinek ismeretében sem akart népéről idegen hangon szólani. Természetesen, magától értetődő módon vállalta a nemzeti hagyomány folytatását, s fokról fokra alakította ki saját tiszta egyszerűségű stílusát. Ez tudatos programja volt, jegyzeteiben többször is előfordul erre vonatkozó utalás : „A nagy ősöket örökségképpen őrzi a művész magában, de egyéniséget maga teremt magának.” Endre Béla munkálkodásában összeforrt a művészi alkotótevékenység a művészeti szervező munkával. Valóban, minden tőle telhetőt megtett szűkebb hazájában, hogy annak népét szellemi felemelkedéshez, művészi élvezetekhez segítse. Festői munkássága mellett az ő gondolata volt, hogy fel kellene újítani a régi vásárhelyi göröncsérséget, s a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepének egyik alapítója lett. Számtalan mintarajza a népi fazekasművészet gondos tanulmányozását mutatja, megtalálva azt a területet, amely lehetőséget ad számára, hogy a mindennapok munkájában megfáradt alföldi ember és környezete ábrázolásán túl merítsen a nép művészetének tiszta forrásából is. Endre Béla halálának ötvenedik évfordulóján a kiállítóterem falain sorakozó festmények, s Juhász Gyula szomorú-szép búcsúsorai idézik legméltóbban a festő emlékét. Tiszta, szelíd, lelkét csöndben ringatja az alkony, egy volt ős a mező, benne a róna dalokt, mások a parlagról büszkén magasodtak az égnek, ő a magyar föld méla porába hatolt. * Pálosi Judit MŰTÁRGYJEGYZÉK Alföld, vászon, olaj, 67x49 cm, TJM K. 58.5 Alföldi táj, vászon, olaj, 55x68 cm, TJM l. 71.6 Alföldi táj, papírlemez, olaj, 28 x 38 cm, TJM K. 67.2 Alkony, papírlemez, olaj, 15,5x24 cm, TJM lt. 71.19 Asszony sublót előtt, vászon, olaj, 42,5 x 51,5 cm, TJM lt. 66.28 Ártéri füzes, papírlemez, olaj, 65x47 cm, TJM lt. 58.4 Ártéri táj, vászon, olaj, 30x41 cm, TJM lt. 63.15 Árvíz, falemez, olaj, 22,5 x 31,5 cm, TJM lt. 63.14 Barnás táj, vászon, olaj, 32x45 cm, TJM lt. 66.27 Csendes utca, vászon, olaj, 40x45 cm, TJM lt. 67.8 Csendélet, vászon, olaj, 64 x 54 cm, TJM lt. 72.22 Csendélet sárga virággal, vászon, olaj, 49x61 cm, TJM lt. 72.23 Erdőn, papírlemez, olaj, 34 x 50 cm, TJM lt. 58.7 Erdőrészlet, papírlemez, olaj, 28x40 cm, TJM lt. 67.3 Erdőrészlet, papírlemez, olaj, 28x40 cm, TJM lt. 67.3 Falusi udvar, vászon, olaj, 29x22 cm, TJM lt. 58.13 Fás tanya, papírlemez, olaj, 49x67 cm, TJM lt. 65.14 Mártélyi rámpa, papírlemez, olaj, 19,3 x 29 cm, TJM lt. 69.3 Napsütéses tanya, papírlemez, olaj, 30x40 cm, TJM l. 58.8 Önarckép, dekl, olaj, 47,5 x 49 cm, TJM l. 58.59 Parasztház belseje, papírlemez, olaj, 52x64 cm, TJM l. 72.21