Vecsési Sándor kiállítása (Csontváry Terem, Budapest, 1978)

Vecsési Sándor vidéken született­, falun nőtt fel, s hiába fővárosi lakos évtizedek óta ma­napság újra az év nagy részét vidéken tölti. Testközelben a természethez, látótávolságban témáihoz, egy ritmusban akar élni azokkal, akik legközvetlenebbül foglalkoztatják. Alkati sajátosság ez, meg belerögződés. Akinek a növényzet nem természetrajzi jelenség, akinek ez nemcsak környezetvédelmi probléma, aki bajlódott körülöttük kapával, ollóval, fűrésszel, annak a táj­sors is, munka is, teljes élet, amelyet festőként néha lávafolyamnak, égigcsapó burjánzásnak mutat Vecsési, de legfőként megnyugtató együttesnek. Akinek a ház nem helyrajzi objektum, akinek ez nemcsak FIK-KIK stb. probléma, aki igazí­tott vissza lehullt cserepet, vakolt újra málló falat, annak az nemcsak látvány, hanem jelen­tés a lakóról, az emberről is. A ház téma Vecsési piktúrájában eddig is jelen volt, fontos szerepet játszott, de mostani tárlatán szinte domináns jelentőséget kapott. Kisebb településeken az embert portájával együtt ismerik. Ez valaha olyan természetes volt, hogy nem foglalkozott vele se tudomány, se művészet. A tömeglakás korában rá kell­tse­ az anyanyelvét. 1930-ban Nyergesújfalun születtem. 1946—1949-ig az Eternit Műveknél dolgoztam. 1949— 1954-ig a Képzőművészeti Főiskolán Fényi Géza és Bernáth Aurél voltak mestereim. 1958— 1960-ig Derkovits ösztöndíjas voltam. Önálló kiállításaim: 1964-ben az Ernst Múzeumban, 1974-ben a Műcsarnokban, 1976-ban Nyergesújfalun és Budapesten a József Attila Színház­ban. Műveimet kiállították a Szovjetunióban, Olaszországban, Franciaországban, Lengyel­­országban, Bulgáriában. 1965-ben Munkácsy-díjat, 1973-ban Szófiai Nemzeti Díjat, 1975-ben Érdemes Művész kitüntetést kaptam. dálkoznunk az egyedi építményre, a sajátos ornamensre- színezésre. Vidéken a ház állaga, környezete egyedre, családra vonatkoztatható szociográfia és jellemrajz. Vecsési Sándor ez utóbbit tartja fontosabbnak, ez a művésznek való, hogy egy homlokzatról a lakók sorsát le tudja olvasni és azt képein keresztül nekünk továbbadja. Nagy felfedezés ez, jelentős állomás a művész kiteljesedésében. A tárgy, a téma, és a szándék a képi megvalósulásban a festői fogalmazással felragyog. A bernáthi iskolából jött alkotó előbb a szerkezetesebb, majd a dekoratívabb képformálással fejezte ki magát. Ma úgy látni, hogy Vecsési Sándor semelyik izmus, irányzat felé nem sodrik. Munkássága mélyen átélt, lírai, színekre alapozott, és eszközeit oly természetesen használja, mint ember BOLGÁR KÁLMÁN

Next