Amerika ma - a 70-es évek művészete (Budapest, 1979)
AMERIKA MA — A 70-ES ÉVEK MŰVÉSZETE Mi az igazi, a maradandó, az értékes művészet akár napjainkban, akár bármelyik korszakban? Az évtized épphogy csak véget ért; a társadalom- és kultúrtörténészekre vár a feladat, hogy elméleteket dolgozzanak ki , mennyire vigyék és szentté avassák, vagy megkérdőjelezzék, illetve a feledésnek adják át azokat a művészeket, akiknek alkotásai a jövő nemzedékei számára is hozzáférhetők maradnak. E kiállítás célja az, hogy a mai amerikai művészeti formák jellemző példáival ismertesse meg a látogatót, abban a reményben, hogy e keresztmetszetet, bármennyire korlátozott is legyen térben és időben, sokatmondónak és élvezetesnek találják. A művészeteket most is tevékenyen támogató, illetve értelmező szakértőktől kértünk segítséget és tanácsot ; az ő nézeteik gyakran élesen szemben állnak a tömegtájékoztatás területén működő kritikusokéval, az elméleti szakemberekével. A legnépszerűbb, legsikeresebb előadóművészetek esetében a különböző díjakat odaítélő szervezetek döntéseire hagyatkoztunk, hiszen ezek munkájában a filmek, televíziós műsorok, hanglemezek, színházi produkciók alkotói vesznek részt. Egy 220 milliós lélekszámú, „sokszínű” nemzet művészi termése oly gazdag és változatos, hogy sokkal kevesebb formája és ágazata mutatható be (a változatokról nem is beszélve), mint amennyi szükségszerűen kimarad. Az irodalom, a költészet — a mai amerikai kultúra érzékeny és fontos összetevője — teljes egészében hiányzik, de csak azért, mert kevéssé alkalmas kiállításon való bemutatásra. Ahogy a mindennapi életforma az Egyesült Államokban több időt nyújt a kikapcsolódásra, nagyobb mozgékonyságot tesz lehetővé, és ahogy a tömegtájékoztatás hatása egyre kiterjedtebb, mind több alkalom kínálkozik a művészet élvezetére és gyakorlására egyaránt. A művészetek robbanásszerű szétterjedése Amerikában az utolsó évtized folyamán szinte teljesen áthatotta annak mind a 9 millió négyzetkilométerét, nagy hatású művészeti központokat hozott létre. Pezsgő alkotói tevékenység alakult ki a kisebb városokban, üdülőhelyeken és nyugdíjas-telepeken is. A városi elitizmus és a gazdasági egyenlőtlenségek bizonyos körzetekben még mindig jelentkeznek, ám ezeket a hagyományokat tagadja az egyenlőségre törekvő társadalom, amelynek a szellemi érdeklődés és a műveltségi szint az ízlésmeghatározó tényezői. A jelenkori amerikai művészeti élet teljességre nem törekvő keresztmetszetének összeállítását nemcsak a „művészetek” címszó alá tartozó műfajok és tevékenységek lehető legszélesebb értelmezése vezérelte, hanem a 70-es évek Amerikájára jellemző ízlésbeli elfogulatlanság és az alkotásformák sokféleségének elfogadása. Joan Mondale, a Nemzeti Művészeti Tanács tiszteletbeli elnöke, az Egyesült Államok alelnökének felesége így fogalmazta ezt meg: „Mindannyian megtanultuk, hogy a művészet sokkal többet jelent, mint megnézni egy képet a múzeumban. Gazdagabbá teszi mindannyiunk életét; a művészet nálunk mindenütt mindenkinek szól. A teremtőképesség megvalósításának birodalma — a saját világunk megtalálásához vezető út.” Mondale asszony megjegyzése találó ; az elmúlt tíz év uralkodó tendenciája ugyanis azt látszik igazolni, hogy a művészet az önmegvalósítás, az „én” és a benne rejlő készségek tudatosabb kiteljesítésének eszköze. Egyes vélemények szerint ez a beállítottság önbálványozó, és a korszak ifjúsága — az „én nemzedéke” ... Mások viszont jó jelnek tartják, az önállóság éskifejezés 19.századi kultuszának visszatérését vélik fölfedezni abban. Bárhogyan magyarázzuk is, a tudatosan egyéni kifejezésmód általában megnehezíti a művészeti alkotások szervezett „mozgalmakba” és „iskolákba” való sorolását. MECÉNÁSOK, MŰVÉSZETPÁRTOLÁS Az Egyesült Államok szövetségi kormánya nemcsak erkölcsi támogatásban részesíti a művészeket, hanem az érintett (egyes állami és helyi) közigazgatási szerveknek és oktatási intézményeknek anyagi támogatást is nyújt. A 70-es évek Amerikájában a legtöbb művész el tudja tartani magát — ha művészi tevékenysége anyagilag nem olyan sikeres, akkor valamilyen más munkából él meg, egészíti ki jövedelmét. Léteznek ugyan különféle ösztöndíjak és jutalmak, de viszonylag kevés van belőlük, és összegük általában alacsonynak mondható.