Amerika ma - a 70-es évek művészete (Budapest, 1979)

AMERIKA MA — A 70-ES ÉVEK MŰVÉSZETE Mi az igazi, a maradandó, az értékes művészet akár napjainkban, akár bármelyik korszakban? Az évtized épphogy csak véget ért; a társadalom- és kultúrtörténészekre vár a feladat, hogy elméleteket dolgozzanak ki , mennyire vigyék és szentté avassák, vagy meg­kérdőjelezzék, illetve a feledésnek adják át azokat a művészeket, akiknek alko­tásai a jövő nemzedékei számára is hozzáférhetők maradnak. E kiállítás célja az, hogy a mai ameri­kai művészeti formák jellemző példáival ismertesse meg a látogatót, abban a reményben, hogy e keresztmetszetet, bármennyire korlátozott is legyen térben és időben, sokatmondónak és élvezetesnek találják. A művészeteket most is tevékenyen támogató, illetve értelmező szakértőktől kértünk segítsé­get és tanácsot ; az ő nézeteik gyakran élesen szemben állnak a tömegtájékoz­tatás területén működő kritikusokéval, az elméleti szakemberekével. A leg­népszerűbb, legsikeresebb előadóművé­szetek esetében a különböző díjakat odaítélő szervezetek döntéseire hagyat­koztunk, hiszen ezek munkájában a filmek, televíziós műsorok, hangleme­zek, színházi produkciók alkotói vesznek részt. Egy 220 milliós lélekszámú, „sok­színű” nemzet művészi termése oly gazdag és változatos, hogy sokkal keve­sebb formája és ágazata mutatható be (a változatokról nem is beszélve), mint amennyi szükségszerűen kimarad. Az irodalom, a költészet — a mai ameri­kai kultúra érzékeny és fontos össze­tevője — teljes egészében hiányzik, de csak azért, mert kevéssé alkalmas kiállításon való bemutatásra. Ahogy a mindennapi életforma az Egyesült Államokban több időt nyújt a kikapcso­lódásra, nagyobb mozgékonyságot tesz lehetővé, és ahogy a tömegtájékoztatás hatása egyre kiterjedtebb, mind több alkalom kínálkozik a művészet élveze­tére és gyakorlására egyaránt. A művé­szetek robbanásszerű szétterjedése Amerikában az utolsó évtized folyamán szinte teljesen áthatotta annak mind a 9 millió négyzetkilométerét, nagy hatású művészeti központokat hozott létre. Pezsgő alkotói tevékenység alakult ki a kisebb városokban, üdülőhelyeken és nyugdíjas-telepeken is. A városi elitizmus és a gazdasági egyenlőtlen­ségek bizonyos körzetekben még min­dig jelentkeznek, ám ezeket a hagyomá­nyokat tagadja az egyenlőségre törekvő társadalom, amelynek a szellemi érdeklődés és a műveltségi szint az ízlésmeghatározó tényezői. A jelenkori amerikai művészeti élet teljességre nem törekvő kereszt­­metszetének összeállítását nemcsak a „művészetek” címszó alá tartozó műfa­jok és tevékenységek lehető legszéle­sebb értelmezése vezérelte, hanem a 70-es évek Amerikájára jellemző ízlés­beli elfogulatlanság és az alkotásformák sokféleségének elfogadása. Joan Mondale, a Nemzeti Művészeti Tanács tiszteletbeli elnöke, az Egyesült Álla­mok alelnökének felesége így fogalmaz­ta ezt meg: „Mindannyian megtanul­tuk, hogy a művészet sokkal többet jelent, mint megnézni egy képet a múze­umban. Gazdagabbá teszi mindannyi­unk életét; a művészet nálunk minde­nütt mindenkinek szól. A teremtő­képesség megvalósításának birodalma — a saját világunk megtalálásához vezető út.” Mondale asszony megjegyzése találó ; az elmúlt tíz év uralkodó tendenciája ugyanis azt látszik igazolni, hogy a művészet az önmegvalósítás, az „én” és a benne rejlő készségek tudatosabb kiteljesítésének eszköze. Egyes vélemé­nyek szerint ez a beállítottság önbálvá­nyozó, és a korszak ifjúsága — az „én nemzedéke” ... Mások viszont jó jelnek tartják, az önállóság és­­kifejezés 19.századi kultuszának visszatérését vélik fölfedezni abban. Bárhogyan magyarázzuk is, a tudatosan egyéni kifejezésmód általában megnehezíti a művészeti alkotások szervezett „moz­galmakba” és „iskolákba” való sorolását. MECÉNÁSOK, MŰVÉSZET­­PÁRTOLÁS Az Egyesült Államok szövetségi kormá­nya nemcsak erkölcsi támogatásban részesíti a művészeket, hanem az érin­tett (egyes állami és helyi) közigazgatási szerveknek és oktatási intézményeknek anyagi támogatást is nyújt. A 70-es évek Amerikájában a legtöbb művész el tudja tartani magát — ha művészi tevékenysége anyagilag nem olyan sike­res, akkor valamilyen más munkából él meg, egészíti ki jövedelmét. Léteznek ugyan különféle ösztöndíjak és jutal­mak, de viszonylag kevés van belőlük, és összegük általában alacsonynak mondható.

Next