Biai Föglein István festőművész emlékkiállítása (Fővárosi Tanács Óbudai Galériája, Budapest, 1979)

CIRKUSZ Biai Föglein István a jókedv, az életöröm festője volt. Élvezettel, szíves szorgalommal dolgozott, az alkotó munkát az emberi létezés értelmének tartotta. Olyan képek kerültek ki műterméből, melyek meg­nyerték a közönség tetszését, eleget tettek azoknak a klasszikus esztétikai követelményeknek, melyek a művészettől a lélek felüdülését, a szépség szolgálatát, a nemes élmények megörökítését várták. A történelmi változások között általában, a XX. század zaklatott körülményei között p pedig külö­nösen is nehéz volt megmaradnia a művésznek a harmóniateremtés hivatása mellett. A műbarátok ugyan derűt, emelkedettséget, összhangot reméltek kapni az értékesebb művektől, az alkotó tehetség viszont sokszor a szenvedés, kétség, szorongás kifejezője lett, érzékenysége nem térhetett napirendre a megpróbál­tatások, nehézségek drámái fölött. Biai Föglein István szerencsés természete képessé tette őt arra, hogy úrrá legyen a személyét érintő sérelmek, vagy akár a közéleti fonákságok hatása alatt jelentkező rossz hangulatok felett, mert önfeledten tudta átengedni magát a festészet megejtő varázslatainak, erdők, me­zők, vízpartok sugárzó színeinek, a barátok között oly meghitté váló emberi együttélésnek. Derűs kedélye humorérzékkel, mosolygós bizodalommal, megcáfolhatatlan játékossággal párosult. Tiszta szívéről, érzelmei őszinteségéről tanúskodik, hogy rajongásig szerette a cirkuszt. E tárgykörben igen sok festményt, akvarellt, rajzot készített, gyakran megfordult a porondok körül, s a bohócok, artisták, mágusok, gimnasztikusok a legkedvesebb ismerősei, modelljei közé tartoztak. Gazdag sorozattá állnak össze azok a képei, melyek ebből a különös, mesés, színes, harsány fantáziavilágból merítették témájukat. Találékony festői vénája korlátlanul kiélhette magát a clawnok, illuzionisták, műlovagnők, légtornászok körében, ahol is szabadjára engedhette élénk koloritját, érzékletes megjelenítő képességét. A rikító masz­kok, csillogó flitterek, a szemkápráztató reflektorok alkalmat adtak neki arra, hogy töretlenül erős színe­ket használjon, zengő akkordokkal teremtsen egyensúlyt a kemény fények, a széles taglejtések, komikus helyzetek együttesében. Irigylésreméltó az a gyanútlanság, szinte önfeladó részvétel, ahogyan Biai Föglein István átvette a cirkuszok produkcióinak szórakoztató szellemiségét, kacagtató és lélegzetelállító teljesítményeinek formai és pszichológiai befolyását. Vagy haló porában talán mégse irigyelhető tőle ez a maradéktalan átélése a groteszk jeleneteknek, veszélyes mutatványoknak, szerepjátszó kedélyeskedésnek. Hátha egyfajta intellek­tuális menekülésnek, a derű látszatának a dokumentumai ezek a képek? Esetleg azért ült le az aréna szélé­re, azért tanúsított készséget a nevetésre, a gondtalan elámulásra, mert végül is búfelejtő kirándulások ve­zették a hangos nevetés, az ingyen bátorság, az értelmetlen kockázat birodalmába? A gyermekkor játékainak a komolyan vevése, a bohóc­ könnyek iránti együttérzés őszintesége így se vonható kétségbe. Bizonyos, hogy minden figyelmét lekötötte a műsor, úgy izgult, úgy hahotázott, mint pendelyes legényke korában. Cirkusz-képeinek válogatott anyaga egy tárlat keretei közé sűrítve viszont azt is bebizonyítja, hogy az előadások attrakcióin túl a közreműködők egyénileg is érdekelték őt, portréik, próbáik ábrázolása rokonszenvet, megértést árul el. Érdemes alaposabban megnézni Pécsi Sándor arcképét bohócszerepben, a krumpli­orr, a meszes arc, a röhögősre sminkelt száj nem teszi felismerhetetlenné a gondolkodó elmét, a színészi feladat felelősségét. Lehet, hogy Biai Föglein István tulajdonképpen Don Quijote-t, önmagát kereste a fűrészporban botorkálók között és fent a kupolában is? FESTMÉNYEK, MŰLOVARNŐ 1939. olaj, karton, 26.5 x 22 cm PIHENŐ 1948. olaj, falemez A MUTATVÁNY 1950. MARU 1950. CIRKUSZI LOVAK 1952. RIVEL'S (PORTRAIT) 1955. BOHÓC I. 1957. PÉCSI SÁNDOR (SÁRGA HAJÚ BOHÓC) 1957. MOULIN-ROUGE 1960. SZÍNHÁZ 1960. BOHÓC II. 1961. BOHÓC III. 1962. ISTÁLLÓ CSIPKÉSKÚTON 1962. BOHÓC IV. 1963. PRODUKCIÓ 1965. PRÓBA 1965. FEHÉR SÜVEGES BOHÓC 1966. FINALE 1966. BOHÓC CSIKÓS TRIKÓBAN 1969. SÁRGA KABÁTOS BOHÓC 1969. BOHÓC LIBÁVAL 1972. ÓRÁS BOHÓC 1972. UTOLSÓ ÖNARCKÉP 1974.

Next