Borsos Miklós plakettjei (Herman Ottó Műzeum Képtára, 1979)
Aligha van még egy magyar szobrász, aki egyforma tisztelettel és csodálattal fogadja magába az ókori kelet, a görög archaikus kor, a római portréművészet Michelangelo, Picasso vagy Arp alkotásait, mint Borsos Miklós. Különleges emberi képességei: a higgadtság, a türelem és az elfogulatlanság is közrejátszanak abban, hogy művészeti érdeklődése ilyen tág horizontot fog át. Nincsenek stiláris előítéletei, készségesen elismeri a személyes teljesítmény értékeit, mert maga is arra törekedett, hogy a saját módján kibontakoztassa adottságait, végigélje és tudatosítsa a benne szunnyadó képességeket. Életműve ennek az életrajzi folyamatnak az eredménye. Művészi pályafutásának alakulása megismerésre törekvő akarásával, következetes igényességével és vállalkozó bátorságával magyarázható. Nagyszebenben született, 1906. augusztus 13-án. A havasok monumentális vonulatának árnyékában elterülő szász város urbánus civilizáltságával mély nyomokat hagyott emlékezetében. 16 éves korában családja Győrbe költözött s kitanulta az aranyműves és vésnökséget. A mesterember szakmai tudása felől érkezett el a képzőművészethez. Kezdetben festő akart lenni. Rövid időt töltött a Képzőművészeti Főiskolán, ám mivel gyümölcsözőbbnek látta a mesterművek közvetlen tanulmányozásával megszerezhető tudást, gyalogszerrel bejárta Itália és Dél-Franciaország városait. Hazatérése után Győrben telepedett le, itt készítette első fémlemez-domborításait és egyidejűleg faragta szobrait. A csendes elvonultságban élő művészre lassanként felfigyeltek a művészet értői: 1941-es és 43-as kiállítása sikert hozott. Ekkor vált lehetővé, hogy Tihanyban telket vegyen s kialakítson egy olyan zugot, ahol igényeinek nosztalgiáinak megfelelően élhessen és dolgozhasson. 1945-ben Pestre költözött és 1960-ig az Iparművészeti Főiskola fémműves és szobrász tanszakát vezette. A lemezdomborítással alakított reliefek korszakát hamarosan a kőszobrászat művelése váltotta fel. Borsos mesterien bánik a kemény bazalttal, az áttetsző márvánnyal, vagy az érdes vöröskővel. A választott téma jellegének és a mondanivaló sajátosságainak megfelelően választja ki szobrainak anyagát és dönt arról, hogy sommázó, elvont vagy részletező legyen a műve. Elveinek megfelelően nem követ egyetlen stílust, nincsenek fogalmazási szokványai, mindig friss, eredeti és közvetlen tud lenni. Gondolatainak, élményeinek gyors rögzítéséhez segíti kitűnő rajzkészsége. A vonal iránti érzékenysége vezette el a grafikához és talán ennek a készségének is szerepe van az érmészet iránti érdeklődésében. 1947 óta készített érméket. Érméinek jelentős része a művészeti hagyomány nagyjai iránti tiszteletét fejezi ki. Borsos Miklós az éremkészítés antik tradícióját folytatja, a negatívokat véséssel alakítja, ezáltal tiszta rajz és a pénzekre emlékeztető lapos mintázat jön létre. A kiállítás anyaga a Petró-hagyatékból került a Herman Ottó Múzeum képtárába. Dr. Petró Sándor a kiváló orvos és műgyűjtő, a nagy magyar mecénások tradícióját folytatva többek között arra törekedett, hogy az általa nagyra becsült Borsos Miklós összes éremalkotását megszerezze. Gyűjtőtevékenysége következtében 150 Borsos-érme került Miskolcra. Végvári Lajos