Botár Edit Lírába álmodott idő (Kolozsvár, 1979)

vagy látunk, de minden bizonnyal másként, más szemmel, mint itt, ezen a tárlaton. Ez a másként látás aligha magyarázható pusz­tán azzal a ténnyel, hogy Botár Edit nem a natu­ralizmus vagy a klasszikus realizmus igényeivel eleveníti meg ezt a világot. Ha csak erről volna szó, Botár Edit képeinek igazi értéke, festői kul­túrájának egyszeri és megismételhetetlen lényege maradna rejtve. Mert ami ezeket az itt látható munkákat — művészi érettségük okán — már a technikák és stílusok bonyolult összefüggéseit boncolgató szakelemzések igényén túl, a tárlat­látogatók számára is a művészi élmény forrásai­nak rangjára emeli, az éppen a címben jelzett tartalom : a lírába álmodott idő. Az idő, ahogyan ez a költői képzelettel megál­dott festő láttatja, aki íme, képes arra, hogy azt az ő lírai énjében rejlő szubjektív valóságot mu­tassa meg, amelynek a látható, tapintható, egy­szóval a fizikai valóságban tapasztalható léttel leheletfinom érintkezési határai vannak. Ha arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy ki­váltsága-e ez a sajátosság Botár Edit alkotói vi­lágának, azt kell válaszolnunk: természetesen nem. Nem, mert minden igazi művészi univerzum ott kezdődik, ahol a művész képes arra, hogy a reobjektivált valóságban a világból azt a „cso­dát” mutassa meg, amit csak a művészi tehetség lát és láttat. De ha arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy a művészetnek ez az egyetemes jellegzetessége milyen sajátosságokkal van jelen Botár Edit ké­pein, elég megfigyelnünk csak a Bábszínház vagy a Korunk korábbi, főtéri szerkesztőségének udva­ráról festett munkáit, és rögtön kiderül, mi az, ami csak Botár Edit képeinek jellemzője: az akvarelltechnikában olyan ecsetkezeléssel, színekkel és formalátással ábrázolja az ihlető pil­lanat élményeit, mint senki más. Így válik szüntelenül formálódó festészetének egyre számontartandóbb értékévé, a történelmet megidéző képein is döntő tartalommá — a lírába álmodott idő. RÁCZ GYŐZŐ

Next