Dobrovits Ferenc festőművész kiállítása (Derkovits Terem, Budapest, 1979)

A hatvanas évek közepén pályát kezdő művészek az eligazodás és az elismerés tekintetében egyaránt ne­héz körülmények között tették meg a pályát alapozó „alkotói lépéseket”. Különösen érvényes ez a megállapítás a festők indulásának értékelésénél, mivel az érdeklődés elsősorban e hagyományos ágazatban teremtett új helyzetet. A hatvanas években ugyanis már érzékelhető volt az az egyre növekvő társadalmi kereslet, amely a festőtől a minden áron való „másságot", „a másoktól különbö­ző önállóságot” igényelte. Ugyanakkor ez a kiváncsiság egy meglehetősen egyoldalú, hagyománytiszteleten alapuló ízlésigényt is közvetített. A szakma pedig mélyen belegabalyodott a kísérletezés formai és tartalmi kérdéseinek vitatásába, gyakorlásába, így bőven adott tanulnivalót a kezdőknek. Dobrovits Ferenc állta a próbát — emberi és alkotói vállalások sikerei és kudarcai nyomán találta meg sa­ját útját, s vált önálló hangú, piktúránkban figyelmet érdemlő alkotóvá. Mára már olyan biztonsággal építkezhet pályáján, hogy teljes kitárulkozással hívhatja a nyilvánosság mér­legelő véleményét művei értékeléséhez. Jelen tárlatán tematikai szűkítéssel, de az eszközhasználat tekintetében virtuóz játékossággal fogalmazott festményeit mutatja bebizonyítva, hogy a táj, a csendélet, vagy az emberi test szépségének idézésében iga­zi vizuális élményt adóvá válhat az eszközhasználat. Kedvelem Dobrovits Ferencnek ezeket a képeit, mert alkotói vállalásukban kitárulkozók, s a látványban szé­pek. Dobrovits természet­elvű festő, aki a színek pompájában, a meg-megtörő lendülettel ölelkező formák ka­­valkádjában a humánumról bensőséggel valló líra képviselője. De az érzést, a csodálkozó mesélőkedvet igen fegyelmezett, a racionális törvényt kereső, illetve kifejező kompozíció fogja össze, s ettől drámaian iz­galmassá válnak a festmények. Nyilván sok kísérlet, nekibuzdulást és próbát ismerő út eredménye ez a magabiztosság , de mára már ter­mészetes könnyedséggel álmodott és munkált festmények ajánlják látványi és gondolati értékeiket a velük kapcsolatot keresőknek. S ezek az értékek olyan színvonalúak, hogy érdemes nyomukba eredni, s tanulsá­gaik alapján a festészet igazában, az alkotó ember őszinteségében hinnünk. BERECZKY LÓRÁND Dobrovits Ferenc Budapesten született, 1941-ben. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium elvégzése után az Iparművészeti Főiskolán tanult tovább. 1965-ben a díszítőfestő- tanszakon diplomázott. Mesterei Z. Gács György és Ridovics László voltak. 1968 óta rendszeresen szerepel kiállításokon. 1965 óta a Művészeti Alap, 1975-től a Képző- és Iparművészeti Szövetség tagja. Ez a tizenötödik önálló tárlata.

Next