Élesdy István festőművész kiállítása (Aba-Novák terem, Szolnok, 1979)
Élesdy István 1912-ben Cegléden született. Már 14 éves korában a szolnoki művésztelepre kerül, ahol Pólya Tibor mellett dolgozik. A főiskolán Glatz Oszkár növendéke, majd tanársegédje. A grafikához vezető első lépéseit Istókovits Kálmán, majd a főiskolán Varga Nándor egyengeti. Ezután az ösztöndíjak sora következik: Nemes Marcell, Rotary Club, magyar állami díj (Collegium Hungaricum), Balatoni díj stb. 1939- ben a Főváros rézkarc, 1940-ben fametszet, 1941-ben az akvarell díját kapja meg. Itáliában több I. díj és tiszteletbeli tagja az Accademia di Firenze-nek. Élesdy a Várban lakik és a Vár három évtized során, saját festőjévé nevelte. Palettájához nőttek e környék archaikus részletei, védett házsorai, az eltűnő romok múltat melengető színei, s a táj súlyos történelmet hordozó patinás kövei. Egyszerűség jellemzi minden munkáját: nem zavarták meg a nyugati metropolisok művészeti hullámai, s a nonfiguratív stílusok kavargása. Élesdy igen erős lényegkivonatoló tulajdonsággal rendelkezik, vizuális emlékezőtehetsége is fejlett, őrzi a látvány hangulatát, melyet műtermében már kiérett látomással formál képpé. Vonalvezetése, ecsetjárása érzelemkeltő és hiteles. (Részlet: dr. Tóth Ervin tanulmányából)