Frank Magda szobrai (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Pécs, Városi Galéria, 1979)
Frank Magda 12 évvel ezelőtt mutatkozott be műveivel Magyarországon, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében. A mindössze két hétig tartó tárlatra elhozta Párizsból addigi életműve legfontosabb alkotásait. Akik akkor tanúi voltak bemutatkozásának, ma is emlékeznek humánus tartalmú, geometrikus szerkezetű, nemes anyagú szobraira. Ezúttal a Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum közösen vállalkozott arra, hogy Frank Magda alkotásait Budapest és Pécs művészetbarát közönségének bemutassa. A művész a kiállításokkal egyidőben a villányi szobrásztelepen dolgozik, hogy elkészítsen és a szoborparknak ajándékozzon egy művet. Emlékezésül a hazai kapcsolatokra, a hazai kiállításokra. A mostani tárlat — a művek száma szerint és tartalmában — az eddigi munkásság lehető teljes bemutatására törekszik. Mégis, kényszerűen tudomásul kell vennünk, hogy csak foto-dokumentációban láthatjuk az utolsó tíz év legfontosabb szobrait, a köztereken, új városnegyedekben, parkokban, iskolákban felállított monumentális alkotásokat. Ezeket a nagyméretű szoborkompozíciókat Frank Magda a középkori mesterember anyagismeretével és az anyag iránti tiszteletével maga faragja, kemény márványból, vagy mészkőből. Nem kényelmes műteremben, hanem a kőbányában, ott, ahol a mesterembermunka nem asszonyi fizikumot, de erős férfi kezet is próbára tesz. Az elkészült művek bizonyítják — Frank Magda állja ezt a próbát. Sokan megkérdezik, honnan erednek művészetének gyökerei? — Tudjuk, erdélyi, kolozsvári születésű. Gyermekkori ismerősei a faragott székely kapuk, tornácok, a fafaragó népművészek. Emlékük talán észrevétlenül azonosult művészetében a modern európai szobrászat tanulságával. Argentínába kerülve, ismét találkozott a népművészettel. Ez a találkozás már tudatos, felfedező erejű volt. Művészetébe fogadta, sajátosan szelektálva a motívumok között, azt, ami kifejező igényének s a hazai folklórhoz kötődő érzelmi világának megfelelt. Művészetében így ötvözte a századeleji avantgarde szobrászat szigorú formarendszerét a népművészet legnemesebb hagyományaiból megőrzött jelképiséggel. Ez a szigorú formavilág egyrészt a rend igényléséből, a rendteremtés szándékából fakad, másrészt azonban a kétkezi faragás módszeréből következik. Értelmes és az anyaghoz kötődő racionális szerkesztés jellemzi, amely minden feleslegestől mentes. Szűkszavú, mint a székely ember beszéde, tiszta logikájú, mint a francia gondolkodásmód. Frank Magda életműve a kifejezésért folytatott következetes munkában alakult egyénivé. Ennek a sajátos, egyéni hangnak talán legjellemzőbb tulajdonsága a humánus tartalom. A konstruktív szerkesztésű, geometrikus építésű szobrok a legtöbbször emberi hivatkozásúak, konkrét, vagy elvont utalásokkal az emberről szólnak. S a művésznek határozott meggyőződése, hogy szobrok nélkül szegényebb lenne a világ. Szépen faragott, hajlott ívű fafigurái, monumentális, rusztikus felületű emlékművei, térszobrai, játékos kedvet idéző színes oszlopszobrai bizonyítják — valóban sokkal szegényebb lenne. Hárs Éva