Frank Magda szobrai (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Pécs, Városi Galéria, 1979)

Frank Magda 12 évvel ezelőtt mutatkozott be műveivel Magyarországon, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ki­állítótermében. A mindössze két hétig tartó tárlatra el­hozta Párizsból addigi életműve legfontosabb alkotásait. Akik akkor tanúi voltak bemutatkozásának, ma is emlé­keznek humánus tartalmú, geometrikus szerkezetű, nemes anyagú szobraira. Ezúttal a Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Panno­nius Múzeum közösen vállalkozott arra, hogy Frank Mag­da alkotásait Budapest és Pécs művészetbarát közönsé­gének bemutassa. A művész a kiállításokkal egyidőben a villányi szobrásztelepen dolgozik, hogy elkészítsen és a szoborparknak ajándékozzon egy művet. Emlékezésül a hazai kapcsolatokra, a hazai kiállításokra. A mostani tárlat — a művek száma szerint és tartalmá­ban — az eddigi munkásság lehető teljes bemutatására törekszik. Mégis, kényszerűen tudomásul kell vennünk, hogy csak foto-dokumentációban láthatjuk az utolsó tíz év legfontosabb szobrait, a köztereken, új városnegye­dekben, parkokban, iskolákban felállított monumentális alkotásokat. Ezeket a nagyméretű szoborkompozíciókat Frank Magda a középkori mesterember anyagismeretével és az anyag iránti tiszteletével maga faragja, kemény márványból, vagy mészkőből. Nem kényelmes műterem­ben, hanem a kőbányában, ott, ahol a mesterember­munka nem asszonyi fizikumot, de erős férfi kezet is pró­bára tesz. Az elkészült művek bizonyítják — Frank Mag­da állja ezt a próbát. Sokan megkérdezik, honnan erednek művészetének gyökerei? — Tudjuk, erdélyi, kolozsvári születésű. Gyer­mekkori ismerősei a faragott székely­ kapuk, tornácok, a fafaragó népművészek. Emlékük talán észrevétlenül azo­nosult művészetében a modern európai szobrászat tanul­ságával. Argentínába kerülve, ismét találkozott a népmű­vészettel. Ez a találkozás már tudatos, felfedező erejű volt. Művészetébe fogadta, sajátosan szelektálva a motí­vumok között, azt, ami kifejező igényének s a hazai fol­klórhoz kötődő érzelmi világának megfelelt. Művészetében így ötvözte a századeleji avantgarde szobrászat szigorú formarendszerét a népművészet leg­nemesebb hagyományaiból megőrzött jelképiséggel. Ez a szigorú formavilág egyrészt a rend igényléséből, a rend­­teremtés szándékából fakad, másrészt azonban a kétke­zi faragás módszeréből következik. Értelmes és az anyag­hoz kötődő racionális szerkesztés jellemzi, amely minden feleslegestől mentes. Szűkszavú, mint a székely ember beszéde, tiszta logikájú, mint a francia gondolkodásmód. Frank Magda életműve a kifejezésért folytatott követ­kezetes munkában alakult egyénivé. Ennek a sajátos, egyéni hangnak talán legjellemzőbb tulajdonsága a hu­mánus tartalom. A konstruktív szerkesztésű, geometrikus építésű szobrok a legtöbbször emberi hivatkozásúak, konkrét, vagy elvont utalásokkal az emberről szólnak. S a művésznek határozott meggyőződése, hogy szobrok nél­kül szegényebb lenne a világ. Szépen faragott, hajlott ívű fafigurái, monumentális, rusztikus felületű emlékművei, tér­szobrai, játékos kedvet idéző színes oszlopszobrai bizonyítják — valóban sokkal szegényebb lenne. Hárs Éva

Next