Kisfalusi Márta keramikus művész Tálak c. kiállítása (Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, 1979)

A magyar kerámia történetében egyformán találunk lesújtó és kedvderítő példákat. A habán kerámia történeti fogódzópontokat adott, Holics kiszolgálta a kort, a tatai fajanszmanufaktúra az elfá­radt holicsi mesterek magasszintű szakmai, manuális ismereteivel sem tudott sokkal színvonalasabbat produkálni, mint a dekorativi­­tás és funkció kategóriáit kínosan összetévesztő „rákos tálakat”. A kerámia ma is határeset, az iparművészet és a grand art mesgyé­­jére szokás helyezni, éppen a feleútra. A műfaj sok mindent vállal: plasztikát és használati tárgyat, „nippet” és születésnapi ajándékot. KISFALUSI MÁRTA falrtásai támpontot adnak ebben a rendszer­­tanilag is nehezen mérhető helyzetben. Jól tudja, mit akar, s szándékai egybeesnek az ún. teoretikus­szándékokkal is. Egy egyre bonyolultabbá váló világban a rendelkezésére álló esz­közökkel az előrevivő út, a kivezető megoldás lehetőségét keresi. Formavilága tehát ősi elemrendszerből épül fel: növényi formákat, a virág kelyhét, a kehelybe beforduló lepkeszárnyat (vagy szirmot) ír át plasztikává. KISFALUSI MÁRTA felismerte, hogy a kubusokba telepített em­bernek mind nagyobb szüksége van arra, hogy szobája falán egy da­rab előhívott természet idéződjön fel. Az emberi ujj, tenyér, az ősi technika mozdulatait visszaidéző (képviselő) tárgy e század harmadik harmadában kivételezett szerep­be juthat. A művész az e típusú „tárgy” sorsát építgeti. Tálai — s ez egyformán érvényes az önálló darabokra, vagy a több­nyire egy hármas, plasztikailag is izgalmas ritmikai rendszer lehető­ségeit variáló együttesekre — a szögletes terek feloldását, humani­zálását kívánják megoldani. Ehhez a szándékhoz sikeresen találta meg az adekvát technikai eszközöket, a puha, ugyanakkor fényes mázak (a divat ellenére való) alkalmazását, a népi művészetből jól ismert virágformák korszerű transzponálásának lehetőségeit. Azzal, hogy meglelte a díszítőelem (síkforma) és a plasztikus forma egyensúlyát, a gondolat absztrakció és a tárgyban jelentkező „kéz­­zelfoghatóság” szintézisét valósította meg. Vajon az a kerámiatípus-e a korszerű, amely a matematikai képlet egzakt tisztaságában fellelhető hideg „esztétikai” örömet szerzi meg szemlélőjének, vagy az, mely a természetre, az ember alapvető létformájára hivatkozik? KISFALUSI MÁRTA falrtásai egyenes választ adnak a korántsem mellékes kérdésre. Figyelmeztetnek és feloldanak, díszítenek és emlékeztetnek; ösz­­szekötő kapcsot jelentenek a természet és a nem ritkán rideg emberi mikrokörnyezet között. 1975. Jubileumi Iparművészeti Kiállítás 1977. Önálló kiállítás. Makó 1978. V. Országos Kerámia Biennálé. Pécs 1978. Szentendrei Új Művésztelep kiállítása. Vác 1978. Tárlataimmal szerepeltem a Szentendrei Művészet 50 éve tárlaton 1978. Bemutatkoztam a PMKK szentendrei Felszabadulás lakótelepi klubjában 1979. Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár Tájak című kiállítása HANN FERENC 1972-ben diplomáztam az Iparművészeti Főiskolán. Mesterem Csekovszky Árpád. A főiskola elvégzése óta rendszeresen veszek részt kiállításokon. Pest megyei tárlatok 1970—78. — Szentendrei tárlatok 1976—78.

Next