Kopasz Márta festőművész, grafikus kiállítása (Bartók Béla Művelődési Központ, Budapest, 1979)
KOPASZ MÁRTA gyermekéveinek egy részét Szatmárban, Milotán, Turistvándiban töltötte. A szatmári ifjúkori emlékek mély nyomot hagytak, élményanyaga ma is érezhető művészetében. Az építész apa régi szegedi családból származott. Kopasz Márta a Tömörkény Gimnázium elvégzése után a Budapesti Iparművészeti Főiskolán Harangy Jenő, Simay Imre és Domanovszky Endre tanítványaként 1936-ban kitüntetéses diplomát szerzett. ..........majd hazatért szülővárosába, Szegedre, s bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe. A szegedi metsző kultúra hagyományait a mai grafika számára Kopasz Márta közvetítette. Rajzpedagógiai, művészi munkája elismeréseként 1947-ben megkapta a Fészekklub Móra-díját. 1952-ben a szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékére került. Az itt eltöltött évek során oktató-nevelő munkája mellett kibontakozott egyéni, kiforrott stílusa. 1963-tól — több mint egy évtizeden át — a Tömörkény István Művészeti Gimnázium grafikai tanszékvezető tanáraként dolgozott és alkotott. Oktatásszervező tevékenysége mellett ez az időszak művészi tevékenységében is kiteljesedést jelentett. Gazdag pályájának kisgrafikai termésével sikerrel szerepelt Budapest, Berlin, Lipcse, Párizs, Nancy, Krakkó, Cannes, Como és Varsó nemzetközi ex libris kiállításain. 1967-ben a III. Malborki Ex Libris Biennálé díszérmét nyerte el. 1979-től jóideig eredményesen vezette a Bartók Béla Művelődési Központban az általa szervezett Szegedi Fiatalok Metsző klubját, mely a jelenben: Szegedi Grafikai Stúdió névvel működik. „ .. E kiállításán a grafikus mellett, a festőművésszel is megismerkedhetünk.Kiállított metszetein, festményein tárgyilagosan mérhetjük kibontakozását, művészi munkássága töretlen fejlődését, korszakait....” Részletek Dr. Pethő Menyhért egyetemi tanár megnyitóbeszédéből. A közelmúltban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kopasz Mártának a címzetes docens címet adományozta. „Négy évtizedes rajzpedagógiai és művészeti tevékenységre tekinthet vissza. Nevét elsősorban ex librisei és alkalmi grafikái tették ismertté, tenyérnyi lapjai a nemzetközi gyűjtőszenvedély csereútjain szerte a világon eljutottak a gyűjtők mappáiba, s kerültek bibliofilek féltve őrzött könyveinek belső fedelére — ily módon őrizve a tulajdonos nevét és birtokjogát. Az Iparművészeti Főiskolán kitüntetéssel szerzett diplomájával a kezében hazatért szülővárosába, Szegedre, s már korán bekapcsolódott a Buday György vezette Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, részt vett azok haladó társadalompolitikai és esztétikai mozgalmaiban. Mint az ottani egyetem grafikai lektora egymás után rendezi fa- és linóleumvéseteiből hazai és külföldi tárlatait. A III. malborki, nemzetközi rangú ex libris-biennálén bronzéremmel tüntetik ki” „Szeged város alkotói díjával 1979-ben jutalmazták. Ekkorra már egész grafikusgenerációk nevelése fűződött nevéhez. A lényeget hangsúlyozó, nagy folthatású grafikái mellett már a festészet terén is jelentős eredményeket mutathatott fel, a plakátművészet műfajában is alkalmazott emlékezetes műveket.” „Kiforrott stílusa, egyéni jegyekben bővelkedő képalkotása és vésőtechnikája ma már megkülönböztetett helyet biztosít neki a nemzetközileg elismert grafikusok sorában s a földrészeket áthidaló ex libris csereforgalomban. A Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi és Móra Múzeum s a gyűjtők tömege őrzi itthon és határainkon túl műveit.” Részletek Dr. Tóth Ervin művészettörténész cikkéből