Kopasz Márta festőművész, grafikus kiállítása (Bartók Béla Művelődési Központ, Budapest, 1979)

KOPASZ MÁRTA gyermekéveinek egy részét Szatmárban, Milotán, Turistvándi­­ban töltötte. A szatmári ifjúkori emlékek mély nyomot hagytak, élményanyaga ma is érezhető művészetében. Az építész apa régi szegedi családból származott. Kopasz Márta a Tömörkény Gimnázium elvégzése után a Budapesti Iparművészeti Főiskolán Harangy Jenő, Simay Imre és Domanovszky Endre tanítványaként 1936-ban kitün­tetéses diplomát szerzett. ..........majd hazatért szülővárosába, Szegedre, s bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe. A szegedi metsző kultúra hagyományait a mai grafika számára Kopasz Márta köz­vetítette. Rajzpedagógiai, művészi munkája elismeréseként 1947-ben megkapta a Fészekklub Móra-díját. 1952-ben a szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékére került. Az itt el­töltött évek során oktató-nevelő munkája mellett kibontakozott egyéni, kiforrott stí­lusa. 1963-tól — több mint egy évtizeden át — a Tömörkény István Művészeti Gimná­zium grafikai tanszékvezető tanáraként dolgozott és alkotott. Oktatásszervező tevékenysége mellett ez az időszak művészi tevékenységében is ki­­teljesedést jelentett. Gazdag pályájának kisgrafikai termésével sikerrel szerepelt Buda­pest, Berlin, Lipcse, Párizs, Nancy, Krakkó, Cannes, Como és Varsó nemzetközi ex libris kiállításain. 1967-ben a III. Malborki Ex Libris Biennálé díszérmét nyerte el. 1979-től jóideig eredményesen vezette a Bartók Béla Művelődési Központban az ál­tala szervezett Szegedi Fiatalok Metsző klubját, mely a jelenben: Szegedi Grafikai Stú­dió névvel működik. „ .. E kiállításán a grafikus mellett, a festőművésszel is megismerkedhetünk.Kiállí­tott metszetein, festményein tárgyilagosan mérhetjük kibontakozását, művészi mun­kássága töretlen fejlődését, korszakait....” Részletek Dr. Pethő Menyhért egyetemi tanár megnyitóbeszédéből. A közelmúltban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Kopasz Mártának a címzetes docens címet adományozta. „Négy évtizedes rajzpedagógiai és művészeti tevékenységre tekinthet vissza. Nevét elsősorban ex librisei és alkalmi grafikái tették ismertté, tenyérnyi lapjai a nemzetközi gyűjtőszenvedély csereútjain szerte a világon eljutottak a gyűjtők mappáiba, s kerültek bibliofilek féltve őrzött könyveinek belső fedelére — ily módon őrizve a tulajdonos nevét és birtokjogát. Az Iparművészeti Főiskolán kitüntetéssel szerzett diplomájával a kezében hazatért szülővárosába, Szegedre, s már korán bekapcsolódott a Buday György­ vezette Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, részt vett azok haladó társadalompolitikai és esztétikai mozgalmaiban. Mint az ottani egyetem grafikai lektora egymás után rendezi fa- és linóleumvéseteiből hazai és külföldi tárla­tait. A III. malborki, nemzetközi rangú ex libris-biennálén bronzéremmel tüntetik ki” „Szeged város alkotói díjával 1979-ben jutalmazták. Ekkorra már egész grafikus­generációk nevelése fűződött nevéhez. A lényeget hangsúlyozó, nagy folthatású gra­fikái mellett már a festészet terén is jelentős eredményeket mutathatott fel, a plakát­művészet műfajában is alkalmazott emlékezetes műveket.” „Kiforrott stílusa, egyéni jegyekben bővelkedő képalkotása és vésőtechnikája ma már megkülönböztetett helyet biztosít neki a nemzetközileg elismert grafikusok sorában s a földrészeket áthidaló ex libris csereforgalomban. A Magyar Nemzeti Galéria, a Pe­tőfi és Móra Múzeum s a gyűjtők tömege őrzi itthon és határainkon túl műveit.” Részletek Dr. Tóth Ervin művészettörténész cikkéből

Next