M. Szűcs Ilona festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1979)
1925. április 16-án született Pécsett. 1945—1950. között végezte művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán. Mesterei Berény Róbert, Kmetty János és Szőnyi István festőművészek voltak. Első kiállítása férjével, Marisa István szobrászművésszel közösen a budapesti Fényes Adolf teremben volt (1955), ezt követte az esztergomi művelődési házban (1963), a pécsi művelődési házban (1965), a budapesti Fényes Adolf teremben (1966, 1972), a budapesti Mednyánszky teremben (1976), a pécsváradi, berkesdi, hidasi, egerági kultúrházban (1977), a csepeli galériában és a pécsi Fegyveres Erők Klubjában, valamint a budapesti Zichy kastélyban és a zalaegerszegi Kisfaludi Strobl teremben (1978) rendezett kiállítás. Kollektív kiállításokon Budapesten és vidéken 1958 óta szerepel. Művei számos hazai intézmény tulajdonában megtalálhatók: Kulturális Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, Kertészeti Egyetem, egri Gárdonyi Géza Múzeum, Magyar Jogászszövetség, keszthelyi Festetich kastély, Hajdú-Bihar megyei Tanács, valamint svájci, norvégiai, csehszlovákiai, németországi és japán műgyűjteményekben. M. SZŰCS ILONA festőművész Baranyából származik. Szülőhelye Pécs, a magyar vidéki élet szellemi kisugárzásban legnagyobb városa. Művészetének ihletője elsősorban a vidéki táj, Pécs környéke és vidéke, az Ormánság, melyhez rokoni szálak fűzik, és minden vonzó magyar tájegység, mely megnyugtató szépségével, régi házaival, tiszta levegőjével, egével, vízével, zöldellő földjével Magyarország legvonzóbb arculatát idézi. Második otthonává lett Dömös, a Dunakanyar egyik sarkalatos pontja, ahol nyaranta Szűcs Ilona számára műteremmé változik a környező táj. A táj, a természet nyújtotta festői élmény megformálásában Kmetty János, Szőnyi István és Berény Róbert — egykori főiskolai tanárai — voltak mesterei, de festői egyéniségét, őszinte és közvetlen, minden komplikációtól mentes sajátos stílusát belső adottságának, a tájban munkálkodó ember magától értetődő természetszeretetének köszönheti. Az ember és a természet harmonikus kapcsolatát kifejező szemlélete teszi érzékletessé legjobb festői értékeit, képeinek tiszta sugárzását, egyszerű és eleven színeinek kiegyensúlyozott, józan derűjét. Korábbi kiállításain bemutatott képei túlnyomórészt akvarellel, a lírai hangulatok rögzítésére leginkább alkalmas technikával készültek. Ezek az akvarellek, a táj egy-egy jellemző vonását kiemelő, a táj karakterét sűrítő megkapó hangulatú lírai jegyzetek, most előtanulmányoknak tűnnek a jelenlegi kiállítás tükrében. Szűcs Ilona a Fényes Adolf teremben rendezett kiállításán legújabb, témában is szélesebb skálán mozgó olajfestményeit, egyben eddigi festői pályájának legérettebb és legtermékenyebb szakaszát mutatja be. Mucsi András