Pap Gyula (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1979)

pap gyula magyar nemzeti galéria 1979. december-február Évszázadunk elején történt valami a képző­művészet területén,­­ és nem is csekélység. A művészetben önálló szóhoz juttatták a kifejező elemeket. Ráébresztettek bennünket arra, hogy önálló életet is élhet (vagyis nem csupán alárendelt szerepet) a pont, a vonal, a szín, a síkforma, a plasztika, a fényárnyék, a struktúra és a kontraszt számtalan válfaja. Önálló életet, vagy társaséletet a természet megnyilvánulásaival, úgy mint a zenében. Igen, önálló életet élhet, de csak akkor fogadható el igaz alkotásnak, ha átélt érzel­meket árul el és értelmet ébreszt... ...Ha meg akarunk ismerni egy művet, át kell érezni annak tartalmát, és megérteni. Megérteni az alkotó szándékát, szerkezeti felépítését, ritmusát, matematikáját, és átérezni érzelmi kivetítését... Pap Gyula 1979

Next