Polgár Ildikó (1979)
Fotó: Nádor Katalin Leporelloterv: Kontra Zsuzsa Kiadja a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága H. 9701 Szombathely, Kisfaludy u. 9. 79-2489 Sylvester János Nyomda 400 pld. Fk. : Dr. Bandi Gábor Polgár Ildikó a kiállításon tüneményes játékot űz az idővel. A Zwinger bástya századok óta álló, mozdíthatatlan stabilitást szuggeráló masszív falai közt mindössze két-két és fél év termését mutatja be. E két év alatt leírt hatalmas íven viszont eljut a par excellence kerámiától a neoavantgarde „határesetig", a pszeudo-kerámiáig: mi több, ad abszurdum viszi a gondolatot, s a „pop” jegyében fogant assemblage-okban az eredeti és hétköznapi kerámia tárgy pszeudo-változatát éppen kerámiából állítja elő. (Képtelenség, de ál-pszeudo tárgyat készít.) így tágabban gondolkodik, mint a hagyományosan is többsíkú, sok funkciójú kerámia műfajban szokásos, s mégis megmarad keramikusnak, — a Kerameikoszhoz is hű keramikusnak. S ami a tág pólusok közt bejárt nagy út ismeretében igen figyelemre méltó: hű marad önmagához is. A korábbról eredő monumentális idolokon, kisebb és játékosabb rokonaikon, s a pop arttal (nemcsak) kacérkodó kompozíciókon egyaránt téveszthetetlenül felismerhető az azonos kézjegy, a tisztán artikulált beszéd, a minden darabon artisztikummá nemesedő fölényes technikai tudás. Az időközben bekövetkezett szemléletben változás ellenére megőrződött a profán derű, a mediterrán életöröm, a csöppet sem kellemkedő, ám kétségkívül kissé frivol báj. Eltűnt viszont az archaizáló attitűd, mely a szapora kis idoloknak s az architektonikus méretűvé növelt, de továbbra is antropomorf oszlop-változataiknak bizonyos lírai emelkedettséget kölcsönzött. Ez a nosztalgikusnak épp nem nevezhető, de tagadhatatlan archaizáló szándék átnőtt egy másfajta őrző funkcióba, az emlékteremtés naturalisztikusabb, ezáltal már-már a morbiditást súroló változatába. A — legkivált az objektek tartogatta — meglepetés-sorozat betetőzéséül szolgál az a reveláció erejével ható tény, hogy a művek mindegyikét jellemző természetes elegancia, az egészséges szépségű idolokon kitapintható erószi érintettség, a hatásában barbárul egyszerű, valójában végletesen kifinomult építés egy olyan — századunkban súlyosan kompromittált — anyagban, a porcelánban ölt testet, melyet — lám tévesen — nippek és kommersz edények matériájának ismertünk leginkább. Polgár Ildikó kezében és műhelyében ez az anyag kezessé válik: itt nemesen egyszerűvé alakul, amott szárnyalni is tud, különös, pikáns kontrasztot képezvén a súlyos, rusztikus környezettel. Várkonyi György