Székely László díszlettervező kiállítása (Zala megyei Művelődési Központ, Zalaegerszeg, 1979)
mmttitre. i *** ■ < 3xf.'»■ ttmn «zrH-somm**’mtmi* **m».cr'*tt*rrf»m**»mK*tt CIPRIÁN: GÁCSÉRFEJ SZIGLIGETI SZÍNHÁZ, SZOLNOK, 1973 CÍMOLDALON MOLIERE: „KÉPZELT BETEG” NEMZETI SZÍNHÁZ, SZEGED, 1965. Bevezető Székely László Jászai-díjas díszlettervező kiállításához A díszlettervezés alkalmazott művészet, önmagában nem állja meg a helyét: a képzőművészet kitagadja, mint idegen szülőhöz pártolt gyermeket, a színházművészet, pedig tagadja nagykorúságát, önrendelkezési jogát, s a színházi előadást kiszolgáló szerepére hivatkozik. Bár éppúgy lehetne kiszolgáltatott helyzetét is emlegetni, hiszen az üres díszlet a színészek játéka nélkül halott, akár a vérkeringés nélküli emberi test. S ahogy az egészséges szervezet működéséhez egyaránt szükséges a vér frissessége és a test hibátlan állapota, úgy kell a maradandó értékű színházi előadás létrejöttéhez is a színészi játék eleven valószerűsége és a színpadi játékra alkalmas berendezettsége. S ha egyik fél sem tolakszik a másik elé — hisz’ mindegyik a másikért van —, erőik nem kioltják egymást, hanem összeadódnak. A jó díszlettervező legfőbb művészi erénye az alázat, legjobb szakmai tulajdonsága a funkcionális látásmód. Csak ezek révén szolgálhatja híven díszleteivel az írói szándék és a rendezői elképzelés maradéktalan megvalósulását az előadás folyamatában. Ha ennek jegyében dolgozik, a színészek egyenrangú alkotótársává, a közönség műélményének értő alakítójává válhat. Székely Lászlónak, a Nemzeti Színház Jászai-díjas díszlettervezőjének munkássága meggyőző példa arra, hogy a kiszolgáló művészet igényes és következetes gyakorlása is eredményezhet értékes és szuverén alkotói világot. Székely László, eddigi pályafutása két évtizedében több mint háromszáz díszletet tervezett. Művészi fejlődésében három szakasz különíthető el. Nemzedékéből a hatvanas évek vége felé tűnt ki, főleg merész, újszerű, konstruktív térszemléletével. Változatos tértagolások, többszintes építmények, megnövelt perspektíva alkalmazásával a három fal közé zárt színpad sokféle játéktérré alakíthatóságát igyekezett megteremteni. Második alkotói korszakában újabb fontos vonással gazdagodtak művei: díszletei már nemcsak megfelelő játékteret, hanem meghatározó közeget is jelentettek az egyes darabok szereplőinek. Nemcsak eljátszható volt bennük a dráma, hanem meg is jelent: a hősöket érzékenyen árnyalt, megkomponált hangulatú világ vette körül. A harmadik szakaszban végleg beérett művész legjobb alkotásai pedig már túlléptek az eddigi két funkció teljesítésén is. Azon túl, hogy keretet adtak a színpadi történésnek és megidézték a dráma szellemét - ezek a díszletek a darab mondandójával egylényegűvé lettek, önálló jelentést hordoztak. Székely legjelentősebb tervezéseiről — a „Képzelt beteg", az „Athéni Timon", a „Boldogtalanok" és a „Danton halála" előadásainak díszleteiről — már e darabok filozófiája, üzenete is sugárzott. Székely László díszletterveit sokszínűség és formagazdagság jellemzi. Megfigyelhető, hogy feltűnően kerüli a bezárt tereket: a helyszíneit körbefogó határokon mindig hagy némi rést, a szemnek és léleknek szánt egérutat. A bezártság nyomasztó érzése mellett egyidejűleg a környezetbe való beágyazottság képzetét is megpróbálja felkelteni hiányzó falakkal, mélységet sejtető folyosókkal, titkokra nyíló ajtókkal, ablakokkal, vagy tág, porondszerű játékterekkel. Térformálása plasztikus, a hamis illúziót keltő háttérfestéstől idegenkedik. Kedveli és törvényeik szerint alkalmazza a természetes anyagokat, egyformán jól használja ki a fa, a fém, a textília előnyös tulajdonságait. Vonzódik a tört színekhez, ezekkel borítja a nagy felületeket. Biztos ízléssel, időt és fáradságot nem kímélve, az extrém variánsok megtalálására törekedve válogatja össze ócskapiacokon és eldugott raktárakban a tereit benépesítő bútorokat. Mindezzel színpadán nem a valóság illúzióját kívánja megteremteni, inkább a valóság jellegét, természetét elemzi. Művészi hitvallása szerint nem díszlettervezőnek tekinti magát, hanem „színpadi tértervező"-nek (angol szakszóval élve: stage designer-nek). Valóban, Székely színpadán elvész a díszlet „díszítő" jellege, az olcsó hatást biztosító puszta dekorativitás átadja helyét az egymással pontos és kifejező viszonyban álló terek, szerkezetek, formák és tárgyak érvényesülésének. Székely megtervezett terei a dráma és a színpad törvényeinek szigorú betartásával szabnak a színházi kifejezés számára törvényeket. Duró Győző CH. MARLOWE: DR. FAUSTUS VÁRSZÍNHÁZ, BUDAPEST, 1978.