Szinte Gábor festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1979)

Székely szülők gyermekeként született Buda­pesten, 1928 augusztus 18-án. Apja Sepsikőrös­­patakról, anyja Csíkménaságról költözött elő­ször a budapesti Angyalföldre, majd Rákos­hegyre. A középiskolát a kőbányai Szent László Gimnáziumban, művészeti tanulmányait a Kép­zőművészeti Főiskolán végezte. 1951-ben diplomázott. Azóta kiállító művész itthon és külföldön. 1959-ben festett első fal­képét, számos építészettel kapcsolatos műve kö­zül 1976-ban a hévízi Termál szálló faintarziá­ját, 1978-ban a gyöngyösi Művelődési Ház színes üvegfalát készítette legutóbb. 1961-től tervez díszleteket, színpadképeit a szuggesztív festői fantázia teszi sajátossá. 1971-től tanár a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1978- tól a Képzőművészeti Főiskola szcenikai tanszékének vezetője. Festészete széles területet ölel fel. A társadalmi életből vett témák mellett arcképei emberek, egyéniségek szellemi lényét kívánják felkutatni. Tájképein a természet erőinek tiszteletét érezzük. Székelyföldi élményforrásokból eredő képeiben a ter­mészet és az ember öröklött régi kapcsolata szólal meg. Nem elégszik meg a lát­vánnyal, expresszív módon alakítja a maga képére. A felületen keresztül a felszín mögé pillantás jellemző rá, mely azáltal válik egyedivé, ahogy átgyúrja a maga belső látása szerint. Gondolati és érzelmi-értelmi tényezők egymást kiegészítő erővel és arányban érvényesülnek képein. Benne él a társadalomban, az emberiség és a magyarság létkérdései nem közömbösek számára. Emberi és művészi magatartását ebben a két szóban lehetne összefoglalni: nemesség és komolyság. Egyre ritkább jelenség — panaszolják íróink, de mi is tanúsíthatjuk. Annál inkább érdemes nekünk is megbecsülnünk azt a művészetet, mely mindket­tőnek kifejezője. SZÍJ REZSŐ

Next