Timár József festőművész kiállítása (Aba-Novák Terem, Szolnok, 1979)

Tímár József vallomása a tájról Ezúttal nem merő névrokonságról van szó, — a festő Tímár József, a Nemzeti Színház egykori nagy színészének a fia. Közös vonás bennük tehetségük, a sorsuk, küldetésük. Az ifjabb Tímár egy életre a festészettel kötelezte el magát. A kép élménye, a munkája, — az élete. Hevesen összpontosít arra az egyetlen célra, hogy a tájból, melyet képzelete megragadott, festmény legyen, csak az, semmi más. A látás szinte az egyetlen kifejezési formája, valahány érzékszervének eredménye a festői szerkezet, a szín. A szín az ő hangja, hallása, felismerése, eszmélése, tapintása, gondol­kodása, az egységgé kovácsolódó színes tónusokban összegeződik azon eszmény, amiért él, ami a teendője, a hivatása. Három tájat elemzett eddig: a Dunakanyart, a Balatont és a Tisza vadvizeit, mellékágait egészen a Hortobágyig. Csöndes átalakításokkal érzékelteti a Szentgyörgyhegyhez tömődő zöld harsogást a fák lombozatában. Egyik legjobb műve a „Vihar előtt", nagymarosi motívu­mokból épült. Ez a kép a saját mértéke és távlata egyben, hogy igazán elérje önmagát, — ebben az értékrendben és irányban szükséges haladnia. Itt már elérte azt, melynek általánosítása indokolt; a színek harmóniájával ötvözte egységgé a házakra boruló fel­hőzet omlását, azt a lazának ható, mégis hiánytalan feszültséget, mely többé már nemcsak a táj, hanem a kép karaktere. Ami itt siker és eredmény, másutt még készülődés, von­zó és becsületes erőfeszítés. Egyéni hangolásokkal idézi a folyókanyar pompáját; kicsit csöndesíti, halkítja, lassítja a formák ünnepi monumentalitását, s ettől a táj még inkább emberi lesz. Ezzel a hűséges és egyéni szerénységgel — szelídségének vagyona ez — láttatja a téli dombok jeges, havas lejtőit, a csopaki szőlőket, árteret, erdei utakat, fás bokrokat. Ereje a megfigyelés. Szépen hajlik a nád a mólóra, még szebben akkor, ha Timár József ezt a látványt képpé sűríti, gyorsítja. Tiszafüreden a csapzott bokor ajánl­kozik motívumnak, másutt a füzes, hortobágyi útkanyar, zsombék, giz-gaz. Mind Timár József kincse, melyből egyszer kép lesz. Barátja a nagymarosi part, a tiszai fűz, a horizontra felkúszó Hold, — barátja abban is, hogy jó irányban találja meg a megfontolt kezdetek után, művészetének távlatait.­­ . .....,

Next