Ágotha Margit kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest, 1979)
GRAFIKA: A KISKAKAS I. 1970 linómetszet, 29,5X39,5 cm A KISKAKAS II. 1970 linómetszet, 29,5X39,5 cm DÜRER EMLÉKÉRE, 1970 fametszet, 25X44 cm ÉG ÉS FÖLD, 1971 (Volga Szálloda falitérképe) linómetszet, 28X68 cm MADÁCH: MÓZES I. 1971 linómetszet, 49X69 cm MADÁCH: MÓZES II. 1972 linómetszet, 68X31 cm MAGYAR TÁJ 1514, 1972 fametszet, 29,5X42 cm TÁJ- ÉS VÁROSKÉP, 1972Iskolakollégium faliképterv linómetszet, 28X50 cm BOLGÁR HÁZ, 1974 fametszet, 43X49,5 cm TÁJKÉP EMBERPÁRRAL, 1974 fametszet, 76X44 cm NYÁRIDŐ, 1975 fametszet, 27X35 cm UPDIKE I. A KENTAUR, 1975 fametszet, 20X25 cm UPDIKE II. HÁROM KÉPSÍK, 1975 fametszet, 31X25,5 cm UPDIKE III. TÉRKÉP TÉRRŐL, IDŐRŐL, 1975 fametszet, 43X25 cm KOLUMBUSZ TÉRKÉPE, 1976 linómetszet, 35X42 cm ANTONI GAUDI EMLÉKÉRE, 1976 fametszet, 40X49 cm TÁJKÉP FÖLDGÖMBBEL, 1977 linómetszet, 20X140 cm FA, 1976 fametszet, 40X50 cm JELENETEK BÁBJÁTÉKBÓL, 1976 linómetszet, 45X30 cm TÁJKÉP BERZSENYIHEZ, 1976 linómetszet, 35X35 cm TÉRKÉP-TÁJ, 1977 linómetszet, 32X32 cm JELEK EGY GRAFIKUS EMLÉKÉRE, 1977 fametszet, 29,5X21 cm ADY ENDRE ÉS DÓZSA GYÖRGY EMLÉKÉRE, 1977 fametszet, 42X60 cm ADY: HUNN, ÚJ LEGENDA, 1977 fametszet, 29X40 cm ADY: PÁRIZSBAN JÁRT AZ ŐSZ, 1977 fametszet, 37X57 cm ADY: LÉDA, 1977 linómetszet, 18X18 cm A MÚZSA SEGÍTSÉGÜL HÍVÁSA, 1978 fametszet, 29,5X21 cm TEXTIL: CSILLAGOK, 1971 vászon, kézzel varrott kép, 40X55 cm JÓNÁS, 1973 gobelin, 45X52 cm MADONNA I. 1975 vászon, kézzel varrott kép, 40X35 cm MADONNA II. 1976 vászon, kézzel varrott kép, 40X31 cm HÁRMAS KÉP I. 1976 vászon, kézzel varrott kép, 25X60 cm HÁRMAS KÉP II. 1978 vászon, kézzel varrott kép, 25X60 cm SIRATÓ ANGYAL, 1978 vászon, kézzel varrott kép, 50X40 cm FÖLDGÖMB, 1978 vászon, kézzel varrott kép, 200X250 cm A KOMÉDIÁS, 1978 vászon, kézzel varrott kép, 65X60 cm Az egyik valaha volt mitológiai bálon hölgyválaszkor a Múzsák a művészeteket kérték fel partnerükül, így érzékeltetve diplomatikusan, hogy az efféle foglalkozást férfidolognak tekintik. Csak a későbbi emancipálódás során férkőzhetett a női nem is a Múzsák kegyeibe, ezért akadt, ritka jelenségképpen, századonként egy-egy írónő, festőnő, költőnő is a halhatatlanság számára. De még gyakrabban olyan nőírók és nő-festők, kiknél a nemük ily módon való kiemelése, sajnos, nemcsak lovagiasságra vall, hanem valaminő rejtett keveslést is takar. A képzőművészetek közül a grafika mintha kezdettől fogva különösen is megőrizte volna férfias státusát, ezért aztán a történetében egy kézen megszámlálható nők hírneve már a nemeken felüli művészi rangot is jelzi. Már maga a rajz is — mint színek nélküli, nem hímes, magát nem kellető műfaj — maszkulin erényekre mutat, még inkább a sokszorozó műfajok mesterségi része, az anyaggal való bánásnak, a forma és matéria szerves összetartozásának, a míves, szabatos megmunkálásnak a tudása, mely még a céhek idejéből hozta magával a férfiakat munkába tömörítő szellemét is. Olyanféle vonások ezek, mint azok, amelyek jellegében különböztetik meg a kézművességet a kézimunkázástól, a vésőt, a karcoló tűt a varrótűtől, a maratást az öltögetéstől, a formaépítő embert a díszítményformálótól. Ilyen negatívan beidegzett előjelekkel is meg kell tehát birkóznia a képzőművésznek, ha bár nőnek születve, alkotói képességet érez magában. Ha most azt mondjuk, hogy Ágotha Margit vérbeli grafikus, s hogy művészi arculata, egyénisége a saját nemzedékének nagyszerű tehetségekből álló gárdájával együtt tudott lélegzeni, sőt megteremtette közöttük a maga posztját, ez arra vall, hogy vénájában és képzeletében hordott eleve is valami máshová nem terelhetőt, sajátosan grafikai képességet. Külön is elgondolkodtató, hogy a többféle mesterségbeli kifejezés közül miért éppen a fametszetet érezte leginkább szíve- és keze ügyébe valónak. Aki csak rápillant a vegetáció bujaságával vetekedő lapjaira, kell hogy érezze: az áradó formaképzeletnek ebben a rengetegében az e formákat taglaló, élesen akcentuáló metszési eljárás arra való, amire a fejszecsapás a rendhez, erdőritkításkor. De szellemi hajlandóságában, a sajátos archaizáló készségében is nem véletlenül szolgálta jól éppen a fametszet előadói műfaja Agothát. A kultúrák mélyrétegében élnek azok az ősi, emberi kifejezési formák, amelyekhez ő vonzódik, s amelyeknek valódi búvóhelyei a játék, az ének, a rítus, a mese, a monda néptől népig terjedő világáramlata. Voltaképpen minden művészet költői azok, akik ezekben a régiókban otthonosak, — Ágotha is ezen a réven, a poétaság jogán lépett körükbe. Művészi vérmérsékletén, gazdag kedélyvilágán is múlik, hogy képzelete azokon a „témákon” pendül meg, ahol a múlt irodalma, kultúrája valamiképp balladás jelleget ölt, — kifakad, áld vagy átkoz, de mindezt ünnepélyes köntösben, szertartásoknak is adózva, s az artisztikumnak abban a magasabb kép- BORNEMISSZA PÉTER: ÖRDÖGI KÍSÉRTETEK, 1978 fametszet, 29X29 cm