Hortobágyi Galéria (Debrecen, 1980)

BEVEZETŐ Hortobágyot mindenütt ismerik. Sokakat érdekelt és érdekel a puszta élete itthon és külföldön egyaránt. Ebben az érdeklődésben a Hortobágy kissé a magyar táj egyik jelképévé is vált. Ezért mindenki örömmel veszi tudomásul, hogy mindinkább­­ előtérbe kerül a puszta természeti és társadalmi értékeinek nemcsak megóvása, hanem fejlesztése is. A Hortobágyon, az egykori szekérállásban, a Déri Múzeum már 1965-ben, a puszta állat­tartásával és a hozzákapcsolódó népélettel (pásztorélettel) foglalkozó kiállítást létesített. Ezt a kiállítást 1970 augusztusában egy újabb váltotta fel. Majd 1977-ben, a szomszéd­ságában, az úgynevezett körszínben, a közben megalakult Hortobágyi Nemzeti Park egy másik kiállítást rendezett és nyitott meg. Ez az újabb kiállítás a Hortobágy természeti képét mutatja be úgy, hogy ráirányítja a figyelmet az itteni sajátos természeti viszonyok alakította kulturális tényezőkre, például az irodalmi feldolgozásokra is. Mindkét kiállítás nagy látogatottságnak örvend: évente negyedmillió látogató fordul meg bennük. Ezek a hatásos, a puszta természeti viszonyai története, népélete felől jól tájékoztató, sok ismeretet közlő népszerű kiállítások mégis hiányt hagytak maguk után. Nem tájékoztattak például a puszta, az alföldi táj esztétikumai, művészi feldolgozása felől. Ezen a hiányon kíván segíteni ez az újabb, immár harmadik Hortobágy-központi kiállítás, amelynek a katalógusát kezében tartja a látogató. Ez a kiállítás képzőművészeti kiállítás, ha tetszik Hortobágyi Galéria. A Déri Múzeum képzőművészeti anyagából mutat be egy válogatást a puszta, az Alföld-ábrázolás köréből. A kiállítás létrehozásában alapvető tényező volt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének, Debrecen országgyűlési képviselőjének és feleségének ajándéka. 10 darab nagy értékű Holló-művet ajánlottak fel arra a célra, hogy ezzel egy majdan a Horto­bágyon létesítendő kiállítás alapját képezzék. Ez a lehetőség megteremtődött: a Megyei Ta­nács és a Hortobágyi Intéző Bizottság egy, a táj stílusába illő épületet hozott létre, amely Hortobágyi Galéria néven állandó kiállítással gazdagítja a puszta eddigi értékeit. A kiállítás elsősorban Holló László Kossuth-díjas festőművészünk mély emberi érzésekkel, rokonszenves társadalmi tendenciákkal teli művészetén keresztül mutatja be a pusztát, tágabb értelemben az Alföldet. Természetesen nemcsak a tájat, hanem az embert, az itt kialakult társadalmat is a maga sok-sok kérdésével. A kiállítás nem úgy alföldi, ahogy mai műkritikusaink használják ezt a kifejezést, hanem a tárgyválasztás és a tárgyhoz fűződő progresszív társadalmi törekvések egysége, Káplár Miklós, Medgyessy Ferenc, Gáborjáni Szabó Kálmán és mások megrázó erejű művészete értelmében. Úgy gondoljuk, hogy kiállításunk egészségesen egészíti ki a két korábbi kiállítást és a bemutatott műalkotások tájékoztató, gyönyörködtető feladatán túl a szocialista hazafiság kimunkálásának, a haza­szeretetre való nevelésnek is fontos eszköze. Dr. Dankó Imre

Next