Kapicz Margit festőművész (Iskola Galéria, Budapest, 1980)

Kapicz Margit festőművész mesterségbeli tudását Berény, Elekfy, Szőnyi mellett sajátította el. Jó útravalót kapott, de utánzóikká sohasem vált, erre tehetségénél fogva nem kényszerült rá. Lelkiismeretesen dolgozik és igyekszik megtalálni önmaga kifejezési módját. Már főiskolás korában quache technikával dolgozik, erre biztatja Berény Róbert tanára is. E technikát hosszú évek során olyan tökélyre fejlesztette, hogy egyik legkimagaslóbb képviselője. Bravú­rosan oldja meg témáit, akár figurális kompozíciókról, tájképekről vagy portrékról készülnek művei. Ebben segíti a hivatás alázatos szeretete, tisztelete. Minden képén a szeretet is húzza az ecsetvonásokat. Mélységesen hisz a művészet ember- és társadalomformáló erejében. A lilák, barnák, zöldek megszámlálhatatlan színárnyala­tai és az őszinteség naív bája jellemzik műveit. Teljesen önálló, egyéni hangú művészet ez. Képkivágása, térhatása, kompozíciója, színeinek együttes hatása a mesterségbeli tudást bizonyítják. Tájat, várost, falut ábrázoló képei egyaránt magas kvalitásról tanúskodnak, akár Olaszország­ról vagy szűkebb szülőföldjéről Szob és környékéről készül­nek. Festményein fontos szerepük van a fának, talán azért, mert életünk minden pillanatában körülvesznek bennün­ket, vagy mert szimbólum számára, mivel ő maga is oly mélyen gyökeredzik a szülőföldjéhez Szobhoz, mint a fa a földhöz. Műveiben van egy plusz: művészetében is meg­marad anyának, nőnek, amit minden műve tükröz. Kapicz Margit csendben teremtette meg a maga alkotói világát, elkülönítve magát a szélsőségesektől, hangoskodók­­tól s így dolgozik ma is. Elhivatottságával van elfoglalva, ALKOT. Minden kiállítása az újonnan való felfedezés örömével lepi meg a kiállítás látogatóit. Hivatástudata tiszteletet, megbecsülést érdemel. A kiállításon a közelmúltban Olaszországban tett utazá­sának élményeit mutatja be. Molnár József BERESZNÉ ZIEGLER ALICE keram­ikusmű­vész Anya gyermekével (tányér) Almát nyújtó kislány és Árvácska

Next