Kő-kövön Fekvidéki András kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1980)

1. ARZENÁL, 1978. cinkmaratás, 33x23,5 cm 2. ARÉNA, 1978. cinkmaratás, 23x33 cm 3. FOHÁSZ, 1978. cinkmaratás, 23,5x33 cm 4. A REPÜLÉS SZÜLETÉSE, 1979. vegyes technika, 39x58 cm 5. SZOMJAS KUTYA, 1979. cinkmaratás, 41x30 cm 6. PALOTAFORRADALOM, 1979. cinkmaratás, 30x45 cm 7. GRATULÁLOK, ÖNNEK­­ TALÁLATA VAN, 1979. tusrajz, nagyítás, 70x100 cm 8. BABEL, 1979. tusrajz, nagyítás, 70x50 cm 9. METEOR I., 1979. litográfia, 32x42 cm 10. PLAKÁT, 1980. nyomat, 84,5x59 cm 11. GÁTŐR, 1980. tusrajz, 44x30 cm 12. SZÉNRAJZ, 1980. 75x55 cm 13. SZÉNRAJZ, 1980. 75x55 cm 14. REPÜLŐ TEST, 1980. tollrajz, nagyítás, 70x100 cm 15. LEBEGŐ TEST, 1980. ceruzarajz, 70x50 cm 16. LEBEGŐ TEST, 1980. olaj, 150x110 cm 17. RELIEF RÉSZLET, 1980. olaj, 150x70 cm 18. ELLENPERSPEKTIVIKUS PÁNTOLT HALAB, 1980. tusrajz, nagyítás, 293x525 cm 19. RELIEF,1980. tusrajz, nagyítás, 180x400 cm KŐ - KÖVÖN FELVIDÉKI ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA FÉNYES ADOLF TEREM, BUDAPEST VII., RÁKÓCZI ÚT 30. 1980. JÚLIUS 31-AUGUSZTUS 24. STONE ON STONE ANDRAS FELVIDÉKI EXHIBITION FÉNYES ADOLF GALLERY, BUDAPEST 1980. 31. JULYS 24. AUGUST A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: JERGER KRISZTINA FELELŐS KIADÓ: HÍDVÉGI ISTVÁN IGAZGATÓ A KATALÓGUST TERVEZTE: FELVIDÉKI ANDRÁS A SZÖVEGET FORDÍTOTTA: KONORÓTH ZSUZSA FOTÓ: JUHÁSZ IMRE REPRODUKCIÓK: BORÍTÓ: RELIEF, 1980. 2. OLDAL: GÁTŐR, 1980. 4. OLDAL: GRATULÁLOK, ÖNNEK TALÁLATA VAN, 1979. Art: 3,50 Ft. 80-1901 KVNy Dorog I was born in Budapest, in 1946. I took my final examinations at the Se­condary School of Fine and Applied Arts. I took my degree at the Hungarian Aca­demy of Applied Arts in 1972. My masters were: Sándor Ernyei, József Finta, Pál Gerzson, János Kass. I have been the member of the Applied 1976. Budapest, Madách Színház, Plaká­tok szünetben 1977. Nyugat-Berlin, Haus am Lützowplatz, Postheater 1978. London, The Concourse Gallery, 10 dencies in Hungarian Poster design 1978. Békéscsabai Alkalmazott grafikai bi­­ennálé 1980. Miskolc, Vasas Galéria, „2000-20" a Perspektíva csoport III. kiállítása 1980. Chicago, Baruch Gallery 1980. Krakkó, Grafikai Biennálé ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS: 1975. Budapest, Stúdió Galéria PUBLIKÁCIÓK: Graphis, Graphis Annual, Graphic design, Projekt, Mozgó Világ, Művészet, New Hungarian Quarterly, Budapester Rund­schau. Hír ** [ MTI] A diplomája szerint plakáttervező typo­ gra­­fikus Felvidéki András, alkalmazott­ grafikai munkái ismertté tették nevét. Azt vallja, hogy a plakátnak a színvonala legyen képzőművészeti: mindig is rajzolt, — bo­szorkányosan jól rajzol­t, festett is, egyéb munkája mellett, eleinte csak ujjgyakor­latként, „segédtudományként”, rövid pá­lyafutása óta azonban egyre több képző­­művészeti alkotás került ki a keze alól. Előképe a manierizmus — ez a reneszánsz és a barokk mezsgyéjén kialakult különös irányzat —, hagyományai tágabban: a görög—római építészet, a reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus. Nem a virág­zó, a „magas-művészet", hanem ennek to­vábbélései, derivátumai izgatják, mint pél­dául a historizmus, vagy az eklektika épü­lethomlokzatai, habarcs-terméskövei, ha­barcs-épületszobrászata. Figyeljük meg, mennyire ismerősek a Felvidéki-lapok kép­elemei, köztük annyi­ sok pesti, budai rek­­vizitummal. Ezeket aztán fantasztikus, más­kor reális emberi, vagy állatalakokkal, kü­lönös tárgyakkal vegyíti, quodlibet-szerű szeszéllyel, önkényessége persze csak látszólagos, mert valamennyi aprólékosan megmunkált, zsúfolt, tömött kompozícióját a szerkesz­tés szigorú kánonjára alapozza. Újabb grafikáin ritkult ez a zsúfoltság, a buda­pesti utca kellékei mellé eredeti barokk festményekből léptek át a figurák a szín­re. A művész mindig kiragadja őket saját környezetükből, hogy aztán egészen más szituációba állíthassa. Most már a kö­vetkezetesen rajzos előadás mellett, meg­jelenik a festőiség együtthatója is. Felvi­déki alaptulajdonsága a konstrukció, a perspektíva szeretete ez ugyanúgy izgat­ja őt, mint eddig, akkor is, ha éppenség­gel felrúgja, vagy visszájára fordítja is a távlati ábrázolás törvényeit. Felvidéki mindig bizarr, ösztönös szür­realista ő, nála magától jön az abszurd, de amikor valamennyi részletét összegyűj­tötte már, s elrendezte az egész kompo­zíciót — igaz, a maga módján — a való­ság szintjére emeli. Komor képek ezek, nemcsak meghökkentőek, olykor félelme­tesek is, allegóriái többször megfejthetet­­lenek, mint nyíltak. A művész iróniájának, humorának a kép nézője csakis egyidejű szellemi aktivitásával válhat részesévé. Lapjainak eddig két stíluskörét, a tömö­rebbet és a szélesebbet számoltam össze, de van már Felvidékinek egy harmadik korszaka is. A legutóbbi munkáin az — el­eddig is szereplő — architektonikus elemek önállósultak, az épületekből­­ számtalan épületből — kiemel, kinagyít, egy-egy rész­letet, ezeket - látszólag — egymásra hal­mozza, lapátolja. A geiszon-friz-architráv szentháromsága tótágast áll, a művész zsonglőrködik a szimák és a kimák­­­­hajlataival, nemkülönben a konzol-sorok­kal, váratlanul felvet egy lunetta cikkelyt: mindent máshová tesz, mint ahová kelle­ne, élvezi a diszlokációt, a horizontális, őnála vertikális, sőt az építékzést esetleg két, vagy éppenséggel négy oldalon kez­di el, egyszerre, így fejleszti fonák architek­túrájának tömbjeit. Közülük a számára legkedvesebbeket áttette — jócskán meg­változtatva — olajfestménybe is, a fekete­fehér helyett most a tört, pasztellszínek, a lazúrok­ alól átsütő színek effektusaival él. Ha van ilyen, Felvidékinek még a színke­zelése is ironikus. Ez a művész úgy látszik ráunt a klasszikus rézkarc-technikára, speciális cinkmaratás­sal dolgozik. Korábbi grafikáin semmi tó­nus, tollvonásai aprólékosak, tárgyilago­sak — tartalmaival érdekes ellentétben — csaknem szárazok. Cinkmaratásának for­manyelve mintha a Verne könyvek egykori acélmetszeteit idézné. Anyagának másik részén már nem hagyatkozik a rigorózus tollrajzra, vonalas, keményen fogalmazott képelemeit lavírozott tus technikával ele­gyíti, a cinklemez tűri ezt a kettősséget, sőt meghálálja a művész gondosságát. A nyomás előtt megnedvesített drága papír a cinklap viszonylag mély öbleitől még domborúságot, némi plasztikát is kap, és ez nem műszaki, hanem művészeti ténye­ző. Felvidéki olajfestményei simák, hagyo­mányos a technikájuk, az alap pedig vak­rámára húzott vászon. A Felvidéki András féle művészet látszó­lag technika központú, objektív, semmi benne az esetleges. Talán éppen ettől a távolságtartástól olyan szuggesztívek a művei. FRANK JÁNOS According to his diploma, András Felvi­déki is poster-designer, he is typo-graphic artist. His name has been known by his works made in applied graphic art. He advocate the principle that the level of a poster has to be fine-artistic. He has been always drawing - he has witch-like skill in drawing — he painted in addition to his works, at first as making practice with fingers, like „an auxiliary science”, but much more and much more works of fine art have been got out of his hands "during his short carreer. He is a follower in the footsteps of Manierism — which is a strange style tendency growing up in the borderland of Reneissance and Baroque styles — ; wider his traditions are the Greek and the Roman architectures, the Reneissance, the Braroque styles and the classicism. He doesn't excite himself for the flouris­hing „grand-art", but for the associations and the derivatives of it, like the facades, the ashlars made of morter, the morter­­made architect of eclecticism. Let's pay attention how much familiar look the elements on Felvidéki’s pictures, how much are the reminder notes for Pest with some requisites from Buda. Later he mix it with fantastic than real human or animal figure and strange art­icles with quodlibet-like whim. His arbitrariness of course illusive, becau­se he baseses his carefully worked, cram­med and strict compositions on the strin­gent principle of the construction. His new works are not so crammed, there are some original Baroque figures by the property of the streets of Budapest on the scene. The artist always pick out the figures from their own environment putting them into a quite another situati­on on his works. Felvidéki’s characteristic is the construction, the love of the pers­­pestive. He is excited by the perspective even he desregards the rules of the pers­pective. All of Felvidéki’s works are bizarre. He is an instinctive surrealist, the absurd comes automatically, but when he has collected all parts of his work and he has arranged the whole composition — it’s true that he makes it in his own way - than he raise it up to the level of the reality. These are gloomy pictures, not only astonishing, but sometimes frighten­ing, his allegories are often rather inexp­licable than clear. The onlookers of his picture can be participant of his irony and humour only with intellectual activity. I have counted two spheres of his style the concise and the wider one, but Fel­vidéki’s art has a third period too. In his last works the architectonic elements have became independent. He pulls out and enlarges one part from each build­ings, from countless buildings and than he mix them. The architrave Holy Trinity of the geison frieze stands on it's hand, the artist juggles with the S cures of the cyma rectas and cyma reverses and further with the lines of consoles. Suddenly he raises a luneta segment, he puts everything to another place than where those must to be. He finds pleasure in dislocation. The horizontal is vertical from him, and what is more at the same time he begin the construction on two or four sides. He raises in this way the blocks of his own anomalous - architecture. He has made several of his works — which were favourit for him — in oil. Felvidéki’s treatment of colours is also ironical — if we may say that. This artist seems to have been sick of the classic etching technique, his works with special zinc-plate-etching. On his earlier graphics we can’t see any tonality, his strokes are particulars, objective — it's an interesting contrast to the meaning of those — and almost matter-of-fact. The form of expression of his zinc-plate-etch­ing is like the onetime steel-engraving from the books of Verne. In the other part of his works he does not rely on the rigorous pencil drawing. He is mixing his lined and hard composed picture-elements with shifted tint-drawing technique. The zinc-plate stands this dual­ity, moreover it reciprocates the carefulness of the artist. The expensive paper which has been mo­istened before the print becomes plastics and convex because of the zinc-plate, and this is not technical but artistic fac­tor. The surfacés of Felvidéki’s pictures are smooth, the technique of those is traditional, and the base is canves on stretcher. The base of Felvidéki’s art is the techni­que and the objectivity, there has been no eventuality in it. Perhaps his works are so suggestive because of the distance keeping. JANOS FRANK 1946-ban születtem Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem. 1972-ben diplomáztam a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Tanára­im voltak: Ernyei Sándor, Finta József, Gerzson Pál, Kass János. 1979-től tagja vagyok a Magyar Képző­művészek Szövetsége Alkalmazott Grafikus Szakosztályának. 1978 óta a Perspektíva Csoport tagja va­gyok. Graphic Artists' Section of the Hungarian Artists’ Organization since 1979. I have been the member of the Group Perspective since 1978. CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK: 1970. Varsó, III. Nemzetközi Plakátbien­nálé 1972. Varsó, IV. Nemzetközi Plakátbien­nálé 1972. Budapest, Műcsarnok, VI. Országos Plakátkiállítás 1974. Varsó, V. Nemzetközi Plakátbien­nálé 1974. Budapest, KKI Nyolc fiatal grafikus kiállítása 1975. Miskolc, Stúdió Rajzpályázat 1975. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Jubileumi Plakátkiállítás 1975. Budapest, MNG, Antifasiszta Plakát­kiállítás 1976. Budapest, Stúdió Rajzpályázat 1976. Varsó, Stúdió Rajzpályázat 1978. Pécs, Perspektíva csoport I. kiállítás 1978. Budapest, MNG, Stúdió Jubileumi kiállítás 1979. Varsó, Perspektíva csoport II. kiál­lítás 1979. Pécs, Stúdió kiállítás 1979. Miskolci Sokszorosított Grafikai Bi­­ennálé 1979. Sao Paulái Biennálé 1980. Düsseldorf, Postheater 1980. London, The Concourse Gallery, Hungarian Graphics ’80 1980. Ruhr-vidék, vándorkiállítás a Pers­pektíva csoport tagjainak plakátjai­ból 1980. Pécs, Rajz/Drawing '80 1980. Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálé 1980. Budapest, MNG, A rajzművészet 35 éve kiállítás

Next