Mazsaroff Miklós festőművész kiállítása (Benczúr Gyula Terem, Nyíregyháza, 1980)

A régi katekizáló kérdésre, hogy mivégre vagyunk a világon, én így válaszolok: azért, hogy lássunk. Mondd el, mutasd meg mit látsz, s megmondom ki vagy. Mazsaroff Miklóst sosem vallattam. Ismerve tartózkodását, szemér­mét, nem kívántam — kívánhattam — tőle szavakat, jólfésült mon­datokat. De hisz' a képei úgyis mindent elmondanak. Otthont terem­­tő piktúrának nevezem magamban az ő művészetét. Ami ugyan nem esztétikai minősítés, de sok mindent elmond az alkotóról. Talán a legfontosabbakat... Azt, hogy lakható ez a világ, hogy emberszabású, hogy a természet­től elidegeníthetetlen az ember. Miben rejlik Mazsaroff ereje? A földközelségben. Van talaja, vannak gyökerei. A földet, a természetet úgy szereti, úgy ismeri, mint bulgár­­kertész ősei. Mozdulásaikat, reflexeiket sejtjeiben őrzi. Élményeit megfogalmazni, kifejezni pedig olyan nagyszerű mesterek tanították, mint Pór Bertalan, Berény Róbert, Domanovszky Endre és Pap Gyula. Ezek után — a művészt kevésbé ismerők — talán úgy vélik, hogy Mazsaroff Miklós azok közé az „elvonuló” alkotók közé tartozik, akik magányukban érlelik élményeiket. Szó sincs erről. A festő évtizedek óta a legcselekvőbb közéleti emberek közé tartozik. 1958 óta tevé­keny tagja a város népes művészcsoportjának, s minden kiállításával termékeny kapcsolatot teremt — származását, indíttatását határozot­tan vállalva — a szövetkezeti és üzemi közösségekkel. Képei éppúgy sikert aratnak a Borsodnádasdi Lemezgyárban, Sátoraljaújhelyen, Mezőcsáton, Edelényben és Borsodszirákon, mint a Miskolci téli Tár­laton — ahol két alkalommal nyert díjat — vagy Lengyelországban, Csehszlovákiában és Bulgáriában. Ilyen könnyű volna megfejteni egy alkotó titkait? Aligha. A kész mű­vek biztonságról, sőt virtuozitásról tanúskodnak. Az út azonban, mely eddig vezetett, korántsem volt könnyű. Mert a természetet szóra bír­ni csak hosszas viaskodás után lehet. Mazsaroff bírta türelemmel, te­hetséggel. Soha nem akart másolni; mindig a dolgok lényegét — ha úgy tetszik — „égi mását” kereste. Amit látunk, az már megszűrt, le­begő élmény, belső káprázat is. Valódi költészet. Gyarmati Béla

Next