Pirchala Imre festőművész kiállítása (Derkovits Gyula Terem, Szombathely, 1980)

ZOLNAY LÁSZLÓ Pírchala Imre festőművész mostani, szombathelyi kiállításának - a Mester újabb műveinek bemutatásán kívül - az ad ünnepi fényt, hogy ezúttal nemcsak alkotásait köszönthetjük; köszönthetjük magát az alkotót is, szelíd szépségek életre álmodóját, a közelmúltban het­­venötödik születésnapját ünneplő Pirchala Imrét. Képeinek finom tónusai a rezignációnak, olykor az őszi napok ökörnyálas-napsütéses gló­riáinak — hangulatát idézik fel. Mintha felébrednének az ódon házikóknak, a zegzugos városrészleteknek hajdani lakói és elmesélnék nekünk azt — a festő ecsetjével — amit ifjúságuknak évadán láttak! De ezek a Pirchala­ megálmodta őszies hangulatok — mintha csak színeknek tavasza lenne az ősz — felcsillantják a tavaszt is. Az idős mester az örök megújulás, az életöröm halk­­szavú hirdetője. Papja az élet szépségének. És nincs képe, amely valahogyan a világnak ezt a gyakorta rejtett, boldogító orcáját fel ne tárná, amely a hétköznapok látszólagos monotóniáját a színek, fények, a természet­ adta eu­fória, a boldogítás titkos eszközeivel fel ne tündököl­­tetné. Művészete átkarolja a tájat, a várost. És azzal az emberiséget is. A derű, a meg­értés, a szépség megértetése borítja be annak a teremnek a falait, amelyben vagyunk, s amely — ha képét, annak hangulatát magunkkal visszük — ünnepiessé teszi otthonunkat, szemléletünket. Egy nagy korszakot áthidaló magyar festőnemzedéknek — idehaza és külföldön pallérozott ecsetű — nagy művésze­i. Átalakuló életünknek nehéz vajúdásaiban — mint művész, mint politikai ember — min­denkor jelen volt. A hajdani Vaszary-növendék, Barcsay Jenőnek, s annyi nagy művészünknek pályatársa, nemzedéke legjobbjaival, Tersánszky Józsi Jenővel, Berda Józseffel, az esztergomi Martsa művész-testvérpárral (Alajossal, a fotóművésszel és Istvánnal, a szobrásszal) ott bábásko­dott politikai feleszmélésünk bölcsőjénél. A fasiszta elnyomás éveiben pedig az üldözöt­tek megmentőjének egyike, az ellenállás bátor bajnoka volt. A fejlődésünket nehezítő törvénytelenségek idején — mint annyi magyar pályatársa — ő is elszenvedte a mellőztetés keserű megpróbáltatásait. Ám tántoríthatatlanul kitartott poli­tikai és művészi hitvallása mellett. A bölcs mosoly, a szelíd derű — örök útitársa — nemcsak a próbált élet nagy keservein segítette át, hanem szublimált művészetének alkotásaival a maga életének, boldogító sze­líd életszemléletének nagy példaságát is közkincsünkké tette. Köszöntjük hát Pirchala Imrét életének e nagy határállomásán, művészetének summázása, a szüret, a termésbetakarítás ünnepi idején!

Next