Szekeres Károly, Vásárhelyi Emese kerámikusművészek kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1980)
Szigorú vonalú, egyszerű tálak, csészék, kannák fogadják a látogatót. Sehol felesleges kacskaringó, bájosan hajlongó kontúr, a kerámiákhoz oly hozzátartozónak vélt színes, fényes cifraság. Visszatartott, a végsőkig egyszerűsített, szinte aszkétikusan alázatos edényformák jellemzik e két alkotónak munkáját. Tárgyaik sorozatban, gyárban, gépeken gyártott kerámiák. A gyár, a gép nehezen viseli a cirkalmakat. Korunk embere a technikának köszönheti életformáját és életterét is mindinkább jellemzi a célszerűség. A szükséges érdekében magunk is levethetjük a felesleges cirádákat. A kerámiákhoz-porcelánokhoz történelmünk folyamán hozzátapadt anyagérték bálványképét őrzi még tudatunk és ilyen tárgyak láttán gyakorlati felünk mérkőzik szokásainkkal. Életünk változását szigorú törvények szabályozzák. Egy-egy önként vállalt lépést, kényszerlépések sorozata követ. Ha világos, kényelmes, egészséges környezetet építünk, abban a mikrotárgyak szerepét is önkéntelenül kijelöltük. Ebben az edények főszerepet játszanak, így szemünk, kezünk lassan rátéved az egyszerű, hasznos edényekre, használatuk közben átalakulnak étkezési szokásaink. Téves ismeretekből született, szokásaink hagyományában megőrzött konvenciók így kopnak ki észrevétlen. Ezt felismerni és élethivatásul választani ma még tett. Az egyéni siker, az álmok kergetése helyett az igények kitapogatását vállalni és a gépek tűrőképességét megtanulni csak nagy hittel és szakmai alázattal lehetséges. A kiállítók erre tették fel életüket és amint a tárgyakról láthatjuk sikerrel. Bp., 1980. április 7. Schrammel Imre