Szekeres Károly, Vásárhelyi Emese kerámikusművészek kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1980)

Szigorú vonalú, egyszerű tálak, csé­szék, kannák fogadják a látogatót. Sehol felesleges kacskaringó, bájosan hajlon­­gó kontúr, a kerámiákhoz oly hozzátar­tozónak vélt színes, fényes cifraság. Visszatartott, a végsőkig egyszerűsített, szinte aszkétikusan alázatos edényfor­mák jellemzik e két alkotónak munkáját. Tárgyaik sorozatban, gyárban, gépe­ken gyártott kerámiák. A gyár, a gép nehezen viseli a cirkal­­makat. Korunk embere a technikának köszön­heti életformáját és életterét is mindin­kább jellemzi a célszerűség. A szüksé­ges érdekében magunk is levethetjük a felesleges cirádákat. A kerámiákhoz-porcelánokhoz történel­münk folyamán hozzátapadt anyagérték bálványképét őrzi még tudatunk és ilyen tárgyak láttán gyakorlati felünk mérkő­zik szokásainkkal. Életünk változását szigorú törvények szabályozzák. Egy-egy önként vállalt lé­pést, kényszerlépések sorozata követ. Ha világos, kényelmes, egészséges környe­zetet építünk, abban a mikrotárgyak sze­repét is önkéntelenül kijelöltük. Ebben az edények főszerepet játszanak, így sze­münk, kezünk lassan rátéved az egysze­rű, hasznos edényekre, használatuk köz­ben átalakulnak étkezési szokásaink. Té­ves ismeretekből született, szokásaink hagyományában megőrzött konvenciók így kopnak ki észrevétlen. Ezt felismerni és élethivatásul válasz­tani ma még tett. Az egyéni siker, az álmok kergetése helyett az igények kitapogatását vállalni és a gépek tűrőképességét megtanulni csak nagy hittel és szakmai alázattal le­hetséges. A kiállítók erre tették fel életüket és amint a tárgyakról láthatjuk sikerrel. Bp., 1980. április 7. Schrammel Imre

Next