A Vasutasok Szakszervezetének XXXI. Országos Képzőművészeti kiállítása (Budapest, 1981)
Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar művelődéstörténet felszabadulás utáni szakaszában figyelemre méltó szerepet töltöttek be a Vasutasok Szakszervezetének Képzőművészeti Körei. Majd harmincöt esztendős működésük során számottevő eredményeket értek el a vizuális kultúra terjesztésében, s tagjai közül többeket hozzásegített ahhoz, hogy hivatásos művésszé váljanak. A szakszervezetek kulturális nevelő funkciójának a teljesítése terén az ilyen kisebb-nagyobb szakmai közösségek jelentős sikereket mondhatnak a magukénak, hiszen tevékenységük a műveltség, az önművelés ügyét közvetlenül és gyakorlati ismeretek átadásával szolgálja, ami által élményszerűvé teszi az alkotó munka folyamatát, feltárja az intelektus pallérozásának, a tudás bővítésének útjait, módjait. Amikor a második világháború után, a romos főváros újjáépítésének lázában felmerült a munkások, dolgozók művészeti tájékozódásának, tájékoztatásának az igénye, a társadalom átalakulásának a lendülete rövid idő alatt megteremtette a tanulás, az önképzés lehetőségeit. Érthető volt akkor az a mohóság, türelmetlenség, ahogyan a szellemi életből korábban kirekesztettek - társadalmi helyzetük gyökeres megváltozásával - mihamarabb birtokba akarták venni a művelődés évszázadok folyamán felhalmozott értékeit,a művészet, a tudomány vívmányait, figyelembe kívánták venni elmeélesítő, öntudatra ébresztő, gondolkodásra késztető példázatait, érzelmi, emberi útmutatásait. Ezzel magyarázható, hogy a háborús pusztításokat követő nehéz viszonyok között is jutott energia az új kulturális honalapításra, a megélhetés, az elemi létezés gondjai közepette a színházak, kiállítások, koncerttermek megnyitása mellett a művészeti amatőrmozgalom megindítására. A vasút dolgozói közül azok, akiket a festészet, a szobrászat érdekelt, s akik ezekben a képzőművészeti ágakban jártasságot akartak szerezni,már 1947 tavaszától rendszeres oktatásban részesülhettek a Nyugati pályaudvarral szemben volt MÁV iroda e céljára átengedett helyiségeiben. Utóbbi két költözéssel kerültek mai műtermeikbe a kör régi és újabb tagjai, vezetői, akik egy egész emberöltőre terjedő korszakban mindig is cselekvően, lelkesen végezték el tanulmányi feladataikat. Ezért is rendkívül biztató ennek a három és fél évtizednek a története, a készség és buzgóság hatásfoka semmit se csökkent; a kollektíva ennyi idő után is szorgalmasan, következetesen,kihagyások nélkül dolgozik.