A Vasutasok Szakszervezetének XXXI. Országos Képzőművészeti kiállítása (Budapest, 1981)

Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar művelődéstörténet felszabadulás utáni szakaszában figyelemre méltó szerepet töltöttek be a Vasutasok Szak­­szervezetének Képzőművészeti Körei. Majd harmincöt esztendős működésük során számottevő eredményeket értek el a vizuális kultúra terjesztésében, s tagjai közül többeket hozzásegített ahhoz, hogy hivatásos művésszé váljanak. A szakszervezetek kulturális nevelő funkciójának a teljesítése terén az ilyen kisebb-nagyobb szakmai közösségek jelentős sikereket mondhatnak a maguké­nak, hiszen tevékenységük a műveltség, az önművelés ügyét közvetlenül és gyakorlati ismeretek átadásával szolgálja, ami által élményszerűvé teszi az alkotó munka folyamatát, feltárja az intelektus pallérozásának, a tudá­s bővítésének útjait, módjait. Amikor a második világháború után, a romos főváros újjáépítésének lázá­ban felmerült a munkások, dolgozók művészeti tájékozódásának, tájékoztatá­sának az igénye, a társadalom átalakulásának a lendülete rövid idő alatt meg­teremtette a tanulás, az önképzés lehetőségeit. Érthető volt akkor az a mo­hóság, türelmetlenség, ahogyan a szellemi életből korábban kirekesztettek - társadalmi helyzetük gyökeres megváltozásával - mihamarabb birtokba akar­ták venni a művelődés évszázadok folyamán felhalmozott értékeit,a művészet, a tudomány vívmányait, figyelembe kívánták venni elmeélesítő, öntudatra éb­resztő, gondolkodásra késztető példázatait, érzelmi, emberi útmutatásait. Ezzel magyarázható, hogy a háborús pusztításokat követő nehéz viszonyok kö­zött is jutott energia az új kulturális honalapításra, a megélhetés, az elemi létezés gondjai közepette a színházak, kiállítások, koncerttermek megnyitá­sa mellett a művészeti amatőrmozgalom megindítására. A vasút dolgozói közül azok, akiket a festészet, a szobrászat érdekelt, s akik ezekben a képzőművészeti ágakban jártasságot akartak szerezni,már 1947 tavaszától rendszeres oktatásban részesülhettek a Nyugati pályaudvar­ral szemben volt MÁV iroda e céljára átengedett helyiségeiben. Utóbbi két költözéssel kerültek mai műtermeikbe a kör régi és újabb tagjai, vezetői, akik egy egész emberöltőre terjedő korszakban mindig is cselekvően, lelke­sen végezték el t­anul­mányi fel­adat­aikat. Ezért is rendkívül biztató ennek a há­rom és fél évtizednek a története, a készség és buzgóság hatásfoka semmit se csökkent; a kollektíva ennyi idő után is szorgalmasan, következetesen,ki­hagyások nélkül dolgozik.

Next