VI. Balatoni Kisgrafikai Biennálé (Tihany, 1981)

Hatodszor tárja a közönség elé legújabb termését a hazai kisgrafika, ez az egyre kedveltebb, egyre szélesebb körben népszerű művészeti ág. Lehet-e külön művészeti ágnak nevezni a kisgrafikát, hiszen szer­ves része a nagymúltú grafika-művészet egészének, amelynek dina­mikus fejlődése az utóbbi évtizedekben bámulatba ejti a műértőket? A kisgrafikának mégis vannak sajátos vonásai is. Megnevezése nem­csak egyszerűen kisméretű grafikát jelent. Meg kell látnunk, hogy míg formai jegyeiben felzárkózik a képgrafika eredményei mellé, sajátos jellemző vonása: kis területen sokat mondani, s ez a feladat a világ egyre elmélyültebb szemléletére, saját gondolatvilágával egyre szigorúbb szembenézésre kényszeríti a művészt. Tematikáját néha maga a műfaj is befolyásolja. A kisgrafika nagyon sokrétű művészeti ág, fajtái között elterjedt az exlibris és az emléklap. Kiállításunkon "ezek is"Bőve­ s szerepelnek és meggyőződhetünk róla, hogy éppen ezeken a sajátos kisgrafikákon mérhetjük le leginkább az utóbbi évek fejlődését. Csak a teljesség kedvéért említem itt meg, hogy az autonóm műalko­tás területére sorolható kisgrafikai lapok mellett virágzik ennek alkal­mazott­ művészeti fajtája is, ennek termékei azonban más kiállításo­kon szerepelnek. Kiállításunkon a művészi tartalmú és mondani­­valójú, nagyrészben a hagyományos, ún. „nemes" technikákkal készült, eredeti alkotásnak minősülő lapok kaptak helyet. Milyen képet kapunk itt a hazai kisgrafika legújabb fejlődéséről? Hazánkban egyre több művész fordul efelé az ágazat felé, ennek következtében egyre nagyobb a változatosság. Ismeretes, hogy növekszik a kisgrafika különböző ágai gyűjtőinek száma is, hiszen ezek az aránylag könnyen elérhető művek sorába tartoznak. A szak­­irodalom is fokozódó figyelemmel kíséri a kisgrafikát. Fejlődésének különösen nagy lendületet adtak a kétévenként megrendezett kiállí­tások. Ezek kezdeményezői között a keszthelyi Balatoni Múzeum jár az élen. A múzeum a hatvanas években határozta el, hogy kisgrafikai gyűjteményt állít fel, s ez olyan szépen gyarapodott, hogy 1971-ben már megnyílhatott az Első Balatoni Kisgrafikai Kiállítás. Ennek a kiállí­tásnak központi témája a Balaton volt. 1973-ban már több kulturális szerv kapcsolódott a kiállítás szervezésébe és a tematika kibővült. Említsük itt meg, hogy Soó Rezső akadémikus professzor, a kiváló kisgrafika-gyűjtő 18000 darabból álló ajándéka is nagy lendületet adott a gyűjtésnek. A biennále-kiállítások azonban egyre inkább a legújabb alkotások bemutatását vették tervbe és ebben a tekintet­ben egyre gazdagabbak lettek, egyre több eredményt hoztak. Jelen kiállításunk már a hatodik a sorban. Az érdeklődők, mint minden alkalommal, ezúttal is türelmetlenül várták az ismert művészek újabb műveinek bemutatását és talán méginkább: a kisgrafika új, fiatal művelőinek feltűnését. A hatodik kisgrafikai biennále több tekintetben hozott új eredményt, közel 200 kiállított lapjával, amelyeket igényes és lelkiismeretes zsűri válogatott ki a beküldött művek nagy tömegéből. Az említett hagyo­mányos technikák (fametszet, rézmetszet, rézkarc stb.) mellett hangsúlyt kaptak az újabb technikák is (linóleummetszet, különböző fémmetszetek, szerigráfia) és ofszetnyomású lapokat is látunk. Van, aki úgy véli, hogy a grafika egyszínű művészet,­­ meg kellene néznie ezt a kiállítást. Sok a színes lap és a színek optimista ujjongá­­sából, más esetben végtelenül finom harmóniájából arról fog meggyőződni, hogy a fellendülő kisgrafika megtalálja a színben is a saját hangját. De jelentős lesz a biennálék történetében ez a hatodik, annál a vonásánál fogva is, hogy a szereplő, új művészeti vonásokkal jelentkező, régebben ismert művészek mellett milyen nagy számban szerepelnek a bátor, önálló hangú, egyéni felfogású és kezdemé­nyező fiatalok, éspedig nemcsak Budapestről, hanem az ország szá­mos városából, azt az ígéretet nyújtva, hogy a hazai kisgrafika tovább halad a fejlődés útján és talán új területi gócai is jönnek létre az országban. A kiállítás változatos, sokszínű, de mégis egységes, különösen az egyéni látásmódok és a tartalmi elmélyülés teszik azzá. A kisgrafika bensőséges műfaj, ember szól benne emberhez és gyakran jut ben­ne érvényre a szimbólum, a jelkép. Szinte minden lapnál meg kell áll­ni, elgondolkozni és új megismerések tudatával meggazdagodva tovább menni. A kiállítás minden művészét felsorolni lehetetlen, egyeseket kiemelni is nehéz, hiszen tömör a mezőny. Mégis említsünk meg itt is néhány jellegzetes lapot. Stettner Béla Munkácsy-díjas grafikusművész, Érdemes művész művein a művészt új oldaláról ismerjük meg, új ki­fejezésmód jelentkezik alkotásain (Öböl, Parti emberek, Gyökerek stb.). Régi ismerősünk Perei Zoltán is. Kiállításunkon ötletes, tartal­mas és dekoratív fametszetei tűnnek fel, pl. a Madár és a mézes­kalácsminták hatása alatt készült lapjai, vagy a régi portrék emlék­képei alapján, de modern felfogásban készült arcképek. Kemény rajzú fametszet és kemény jelkép az Akrobata. Soká fogunk emlé­kezni a Grimm testvérek portréjára is. Szemethy Imre rézkarca, a Bádogos, a modern grafika számos eredményét sűríti magába, szin­te a kiállítás jellemző emblémája lehetne. Láng Rudolf egyéni grafikai világába enged bepillantást látomásszerű Erkély-ével, szuggesztív Tigris-ével, Poe: A holló, finom „átköltés”-ével. Több művészt ihlettek alkotásokra a kultúra nagyjai, elsősorban Bar­tók Béla. Ilyen pl. Sulyok Gabriella (Mikrokozmosz, Nokturno), vagy Vén Zoltán. In memóriam Bartók, A fából faragott királyfi. Ilyen László Anna: Goldmark Károly emlékét felidéző lapja. Megrendítő emléklap Varsányi Pál Soó Rezső-portréja. Alumíniummetszet technikával készült ez a szeretetet, tiszteletet sugárzó arckép. Bánsági András linóleummetszeteken örökítette meg Kós Károly és Nagy Balogh János arcképeit, erőteljes vonásokkal állítva nekik emléket. De a ter­mészet világa is hatott a művészekre, példa erre Bognár Zoltán mar­káns linóleummetszete, vagy Szabó László Virág című rézmetszete. Hatásos és hangulatos Lengyel András ofszetnyomással készült ábrázolása is: Felhők. Művészi megfogalmazást nyer Rátkai György szerigráfia-exlibrisén egy nyomdai gép. Egyszerű megoldásukban is jó grafikák a Póka-Meskó pár ötletesen komponált exlibrisei. A sort még soká lehetne folytatni. Az itt nem említettek közül is számos lap fog meglepetést jelenteni a látogatónak, hiszen egy, a fejlődés lendületében alkotó művészeti ág őszinte lelkesedéssel, ügyszeretettel, az újítás örömében készült műveit látja. WEINER PIROSKA tudományos kutató Iparművészeti Múzeum

Next