Borbás Tibor szobrászművész portréi (1981)

ÉLETRAJZI ADATOK: 1942-ben született Budapesten. A Művészeti Gimnázium elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett szobrász-tanári diplomát 1965-ben Pátzay Pál és Szabó Iván növendékeként. 1965—1977 között a Művészeti Szakközépiskola szobrásztanára volt. 1963 óta rendszeresen részt vesz a jelentős fővárosi és vidéki kiállításokon. Szegeden, Keszthelyen, Salgótarjánban, Hatvanban díjazták kiállított alkotásait. Több szobra szerepel a Művelődési Minisztérium és a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében. 1980-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK: 1965: Budapest, Eötvös Kollégium 1968: Hódmezővásárhely, Tornyai Múzeum 1973: Budapest, Műcsarnok; Tatabánya, Népház; Dunaújváros, Uitz Terem; Sze­ged, Móra Ferenc Múzeum 1974: Budapest, Dózsa György Művelődési Ház; Oroszlány, Művelődési Központ; Tata, Művelődési Központ; Komárom, Művelődési Ház; Balassagyarmat, Hor­váth Ede Galéria 1975: Nyíregyháza, Művelődési Központ; Mo­sonmagyaróvár, Művelődési Központ; Székesfehérvár, Megyei Könyvtár 1976: Budapest, Stúdió Galéria; Székesfehér­vár, Munkás Művelődési Otthon; Veszp­rém, Művelődési Központ; Várpalota, Művelődési Ház; Balatonfüred, Galéria; Keszthely, Művelődési Ház; Ajka, Mű­velődési Központ 1977: Budapest, Zichy-kastély 1978: Zebegény, Könyvtár 1979: Dömös, Galéria; Balassagyarmat, Palóc Múzeum; Debrecen, Egyetem 1980: Budapest, Vas utcai Szabadtéri Tárlat; Pilismarót, Tanácsháza; Hatvan, Hatva­ni Galéria A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: BARANYI JUDIT FELELŐS KIADÓ: HÍDVÉGI ISTVÁN IGAZGATÓ A KATALÓGUST TERVEZTE: GÁDOR E. ZSOLT FOTÓ: VASS KÁLMÁN IDOHIR NYOMDA ZALAEGERSZEG 80 3462 BORBÁS TIBOR PORTRÉSZOBRAI Portré: az egyén individuális jegyekkel való ábrázolása, a művészetek egyik legősibb műfaja. Az alkotóművészek, akik portré készítésére vállalkoznak, szakmai felkészültségük mellett érzékenyen veszik számba mindazokat a személyiségjegyeket, karakteres vonásokat, amelyekkel legjellemzőbben tudják megmintázni, megrajzolni az áb­rázolt egyént. Nem a naturális értelemben vett „hasonlóság” a legfontosabb, hisz ezt a funkciót jól betölti a fotográfia, hanem olyan mozzanatok, vonások meglelése, művészi kifejezése, amelyek túlmennek a külsőséges, felületes megfogalmazáson. Nagyon jól kell ismernie a művésznek az ábrázolt személyt, a kort, amelyben élt; mindezt belső átértékeléssel, saját véleményének hozzáadásával komponálni meg. Borbás Tibor pályája kezdetétől foglalkozik portréval. Korai művei közül egyik legismertebb Ferenczy Béniről, a XX. század magyar szobrászatának egyik legkiemelkedőbb mesteréről készített portréja. A sokráncú, finom arc nemes vonásain keresztül közelebb kerülünk egyéniségéhez, megérezzük azt a nagy tiszteletet, amellyel a fiatal szobrász közeledik az idős mesterhez. A következő fontos állomást a Sztravinszkij-ábrázolások jelentik. Az idős zeneszerzőről készített portréknál Bor­bás Tibor bátran vállalja egy nem szép, de nagyon ismert személyiség ábrázolását: a húsos orr, az elálló nagy fülek, a sokdioptriás szemüveg hangsúlyosan szerepel. Mindez nem taszító, sőt inkább közelebb visz a zseniális muzsikushoz a jól megválasztott személyiségjegyeken keresztül. Különösen változatosak a XX. századi magyar költőkről készült portrék. Ady, József Attila, Szabó Lőrinc, Si­mon István megmintázásánál a hiteles ábrázoláshoz hozzátesz egy-egy gesztust, környezetükből, személyes tárgyaikból kiválasztva valamilyen, különösen jellegzeteset; hangsúlyos szerepe van az érzékeny, gazdag min­tázásnak, a sima és tobzódóan redőzött, mozgalmas felületeknek. Nem öncélúan választja meg itt sem ezeket a motívumokat, formákat, mindig a teljesség képi visszaadása jellemzi portréit. Három év anyagából került válogatásra a mostani kiállítás. Milyen új vonásokkal gazdagodott, mennyire vál­tozott Borbás Tibor portrészobrászata az utóbbi időben? Szűkszavú, tömör megfogalmazás, a fejek mintázásának még változatosabb, hangsúlyosabb megjelenítése mellett a kezek funkciója nő meg. Ezek a mozdulatok, a kézfejek és ujjak szerepe majd minden utóbbi portrén jól megválasztva szerepelnek, még koncentráltabbá válik általuk az arcok, a fejek ábrázolása. A ruhák, a drapé­riák mozgalmassága megszelídült, de ez nem jelent elszegényedést. A személyiségek megközelítésénél még tudatosabban keresi és választja meg a hitelességet teljesebbé tevő eszközöket, formákat. Az ünnepélyesség, ha kell, komorság jellemzése épp úgy nem idegen számára, mint a groteszkségnek, vagy akár a kedélyességnek az ábrázolása. Borbás Tibor mindig hosszan, elmélyülten, nem egyszer hosszadalmas kutatásokkal készül fel egy-egy portré elkészítésére. Csak akkor kezd hozzá a mintázáshoz, ha teljességében érzi, ismeri az ábrázolásra kiválasztott személy individuális jegyeit, így válnak portréi hitelesekké, jellemzőkké, így tudja elkerülni az önismétlést, ezért nem váltak portréi sematikussá. , Baranyi Judit KÖZTÉRI MUNKÁK: ZENÉLŐ Nő, Edelény SZARVAS, Szalmatercs BALASSI BÁLINT, Balassagyarmat PETŐFI, Balassagyarmat UITZ BÉLA (DOMBORMŰ), Dunaújváros ADY LÉDÁVAL, Dunaújváros PETŐFI DOMBORMŰ, Komárom RADNÓTI MIKLÓS (MELLSZOBOR), Budapest ZERGE, Leninváros SZABÓ LŐRINC, Balassagyarmat ADY DOMBORMŰ, Baja KODÁLY MELLSZOBOR, Balatonfüred DIÁK, Debrecen HALÁSZ, Tata KOSZTOLÁNYI (MELLSZOBOR), Budapest KRÚDY, Nyíregyháza KRÚDY (MELLSZOBOR), Budapest ADY, Budapest KIÁLLÍTOTT MŰVEK, KIFULLADÁS, 1976 SZÉCHENYI ISTVÁN, 1977 (Részlet a címlapon) KRÚDY GYULA, 1977 ADY LÉDÁVAL, 1977 (4. oldal) KÉT ARC, 1977 MONA SILVIA, 1977 BABITS MIHÁLY, 1978 NŐVÉREK, 1979 PILISMARÓTI BÖLCSEK I—IV., 1979 (2. oldal) MŰVÉSZ ÉS KRITIKUSA, 1979 (6. oldal) KARINTHY FRIGYES, 1980 (5. oldal) KÖNYVMOLY, 1980

Next