Dohnál Tibor (Egri Megyei Könyvtár Aulája, 1981)

DOHNÁL TIBOR 1942-ben született Cegléden (Cegléd környéki tanyán) — pontosan: decem­ber 4-én, hivatalosan: december 11-én. Szakmai és elméleti ismereteit a Pécsi Tanárképző Főiskolán, a Kolozsvári Képzőművészeti Akadémián és a Budapesti Politikai Főiskola filozófia, esztétika szakosító tagozatán szerezte. Tanulmányait 1969-ben fejezte be. Tagja a Művészeti Alapnak, a Képző- és Iparművészek Országos Szövetsé­gének. Ez a mostani a tizenharmadik önálló kiállítása. Tizenöt éves művészi pályáján több mint száz kollektív kiállításon szerepelt. — Külföldön Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Líbiában, az NDK-ban, Romániában, Svájcban, a Szovjetunióban mutatták be munkáit. Több pályázaton és kiállításon nyert különféle díjakat. Munkásságát számos cikk és tanulmány méltatta — valamint több rádió- és tv-műsor. (A közel­múltban építészeti rendszer­ elméletéről a Harvard Egyetemen tartottak előadást.) Művei több hazai és jelentős külföldi köz- és magángyűjteményben — többek között a Modern Művészetek Párizsi Múzeumában, a Zürichi Kunsthausban, a New York­i Apfel Gyűjteményben is — megtalálhatók. Dohnál Tibor 1979. január 1. óta él Egerben a Gárdonyi-kertben épült mű­termes lakások egyikében. Besorolása szerint festő, de intenzíven foglalkozik grafikával, plasztikával, építészettel; a komplex környezetalakítás elméleti és gyakorlati problémáival, a fa koronája annál magasabbra nő, minél mélyebbre fúródik gyökere a földbe . . . — A jövőre nézve milyen elképzelései vannak? — Ugyanazt csinálom, csak mindig másképp, számomra ez a folytatás." Tamássy Tamás (Pest megyei Hírlap 1972. XII. 14.) „ . . . Művészetében a tegnap ölelkezik a mával. Ebben látja — és látjuk mi is — művészetének korszerűségét . . ." Bojár Iván (Magyar Hírlap 1975. VII. 27.) ‘“^IT m­ai DOHNÁL TIBOR Munkásságának egy szívós kutató — és egy vele együtt érvényesülő koncep­ciózus szervező tevékenység az alapja. Kutatásainak tárgya tulajdonképpen egyetlen szóban is összefoglalható: a népművészet. Ám ha tevékenységének gondolatmenetét akarjuk megismerni, törekvéseinek beskatulyázása helyett jó lesz tovább bontanunk ezt az egyetlen kifejezéssel megjelölt bonyolult fogalomszövedéket . . . Jól tudja, a jelenségek környezetükből kiemelve jelentőségüket veszítik; egyszerű újra­­rovásuk nem lehet több veszedelmes — mert elveszejtő — eklektikánál. Gyűjtőmunkája feltöltekezés, tapasztalatszerzés, a lehetőségek kutatása, amelyet szigorú elemzés kell hogy kövessen. Az a bonyolult munka, amelyet föntebb koncepciózus szervező tevékeny­ségnek neveztünk, jelezve, hogy fázisai a válogatástól a töprengés lépcsőin át vezetnek el végül a megvalósításig, a műig. A műig, amely Dohnár Tibor értelmezésében gondolati erőkkel össze­tartott szigorú ütemezettségű szerkezet, új egység, amelyben a motívumok már önmaguknál többé, jelekké lesznek. Jellé válásuk, kompozícióvá épülésük folyamatában Dohnál Tibor tágas mezőkön gyűjtött motívumai alapos átalakuláson mennek át... S nemcsak technikailag (ez természetes), de szellemileg is; a rendszerré válásuk szuverén folyamat. A művek ritmikus szövetében ezek a jelek korlátlanul alkalmazhatók; többszörözésük, tükrö­­zésük, szimmetrikus kivetítésük ugyanúgy elképzelhető és megvalósítható, mint megtörésük, „összegubancolásuk". Korlátlanságuk azonban szigorúan körülhatárolt rendben érvényesül — szabadok a mű tematikai és fizikai elgondolásáig. (Hisz változataik száma és párosításuk lehetősége, akár a zenei hangjegyeké, végtelen.) Ám azon túl szinte törvényeknek engedelmeskednek, meghatározzák egymást, mint ahogyan az összesség meghatározza egyedi megjelenésük lehetőségeit. A művek születésének ilyetén folyamata Dohnál Tibor munkásságát erőveszteség nélkül teszi alkalmassá nagy kompozíciók és kis, tenyérnyi — kéttenyérnyi művek formálására! Hiszen mindegyikben ugyanaz a világkép és ugyanaz az interpretációs metódus . . . bemutatja jeleit és jelrendszerét — kitárja és összefoglalja művészetét. Sajátos anatómia; egy élő testet ismer­hetünk meg belőle. HORVÁTH GYÖRGY „ ... ez a motívumokból jeleket emelő ritmusvilág olyan széles érzelmi és értelmi skálán játszik tiszta szabatossággal, melyben a komolyság és felszabadultság békésen megfér egymással. H. Gy. (Magyar Nemzet 1975. XI. 4.)

Next