VI. Esztergomi Tárlat (Esztergom, 1981)

ELŐSZÓ Éppen egy évtizede annak, hogy Esztergom tanácsa határozatot hozott a városban élő képző- és iparművészek alkotásainak két esztendőnként történő bemutatásáról. E döntés, mely fontos csomópontjává vált művészeti életünknek, komoly és értékes előzményekre támaszkodott. A felszabadulást követően első ízben 1955-ben találkozhatott a közönség a helyben élő művészek alkotásaival kollektív kiállítás keretében. Az öntörvényű belső fejlődés eredményeképpen kialakult alkotótevékenységre nagy hatással voltak a Tanítóképző Intézet művészeti tanszékének létrehozása nyomán Esztergomba települt tanárok. Lé­tük, s munkásságuk gyorsan és természetesen — ha nem is zökkenőmentesen — fo­nódott egybe a város művészeti életével. Hatásuk már érzékelhető volt az 1963-as és az 1966-os közös kiállításokon is. Ez a gazdagodó művészeti élet természetes támogatója lelt a város tanácsában, mú­zeumaiban és művelődési intézményeiben. A megélénkülő figyelem egyik megnyilvá­nulása az 1972-ben rendezett első ESZTERGOMI TÁRLAT volt, melyet rendre követett a többi. E tárlat, mint Mucsi András a katalógus előszavában kifejtette, megkísérelt „képet ad­ni a folytonosan változó és megújuló, sokarcú város képzőművészeti életéről, stílus­törekvéseiről, eddig elért művészi eredményeiről." A segítő kezdeményezés megértésre talált az itt élő művészek körében, akik egy esztendővel később a város millenniuma tiszteletére rendezett kiállításuk manifesztumában kifejtették: „Mi­­ az ezeréves Esz­tergom mai művészei, bár nem mind itt születtünk­­, szülővárosunkként szeretjük ezt a várost és ragaszkodunk hozzá." A város érdeklődése a művészek alkotómunkája iránt az idők folyamán újabb és újabb formákban öltött testet. A mecénási tevékeny­ség nem állt meg a kiállítások rendezésénél. Élő kapcsolat jött létre a művészek és a munkások, a művészek és a vezetők között, üzemeink díjak, vásárlások révén vállal­tak részt művészeti életünk fejlesztéséből. Ez irányú kiemelkedő szerepe miatt külön is említést érdemel a Labor Műszeripari Művek, a SZIM Esztergomi Marógépgyára, a Látszerészeti Eszközök Gyára és a MEDICOR ELFI Gyára. A vásárlások és díjak biztosítása mellett komoly erőfeszítések történtek az alkotói kö­rülmények javítása érdekében is. Ennek eredményeképpen javultak művészeink lakás­­körülményei, s négy állami erőből épült műterem teremt már a közeljövőben méltóbb feltételeket munkájukhoz. Esztergom magáénak tudja a művészek gondjait. Művészei pedig alkotásaik és szel­lemiségük révén eleven hatást gyakorolnak otthont adó városukra. Az újjászervezett, s képzőművészeink többségét magába foglaló Balassa Bálint Társaság programjaival, vitáival és javaslataival reális erőként van jelen mindennapi harcainkban, segítve azt a folyamatot, melynek eredményeképpen számunkra valóbbá válik szeretett városunk. A művészeknek ez a jelenléte, teljes életüknek a városra gyakorolt hatása az, mely sa­játos rangot és értéket ad a szigorú zsűri által az indokoltnál kissé szűkebbre válo­gatott VI. Esztergomi Tárlatnak. r­e­a­y DR. BÁRDOS ISTVÁN

Next