Hikádi Erzsébet festőművész kiállítása (Csontvári Terem, Budapest, 1981)
Hogy festő vagyok, nekem az az élet. Ha boldog vagyok, mert rácsodálkoztam a meztelen fák ágainak csipkéjére, táncára, a színek zenéjére, a sokaság eleven nyüzsgésére (piac, vásár, búcsú), mint jó háziasszony a kedves vendégnek, kínálom mindenkinek, hogy ne csak én örüljek és gyönyörködjem bennük. Ha bánatos és szomorú vagyok, akkor is festek, kezem és ecsetem mint munkaeszköz dolgoznak, de mire a kép elkészül, látom nem is volt okom bánatra, szomorúságra, mert alatta, mögötte ott az élet és az mindig szép és így egész. Kérem a kedves nézőket, fogadják szívesen és szeretettel képeimet és lássák meg bennük a festőt, aki igyekszik alázattal, tisztán és mindenkinek érthetően kifejezni magát.