Kaposi Endre festőművész fotómontázsai (Helikon Galéria, Budapest, 1981)
3.- Ft 1969. Esztergom 1974. Nagykőrös 1975. Komárom 1977. Esztergom (Grafikai kiállítás.) 1978. Esztergom, Tatabánya (Fotómontázsok.) 1980. Budapest Csoportos kiállítások: 1965. IV. Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás, Budapest 1966. Csoportkiállítás, Sátoraljaújhely, Nyíregyháza, Esztergom 1968. „Ötök” kiállítása, Oroszlány 1970. Sigillum-csoport Tárlata, Esztergom, Visegrád, Bábolna 1970. „Ötök” kiállítása, Oroszlány 1970. Komárom megye képzőművészetének 25 éve Esztergom 1971. Alkotó Pedagógusok Tárlata, Eger 1971. „Ötök” kiállítása, Budapest 1972. Esztergomi Művészek Tárlata, Esztergom, Vác 1972. VI. Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás, Pécs 1973. Komárom megyei Képzőművészek Kiállítása, Budapest 1974. Dunántúli kisvárosok képzőművészeinek tárlata, Kapuvár 1976. Komárom megyei Képzőművészek Kiállítása, Edinborough (Skócia) 1976. Esztergomi Képzőművészek Kiállítása, Espoo (Finnország) 1976. Az esztergomi Tanítóképző Főiskola képzőművész tanárainak kiállítása, Tatabánya 1977. Esztergomi Művészek Tárlata, Oroszlány 1979. Komárom megyei Képzőművészek Tárlata, Győr, Dunaújváros 1980. Dunakanyar Nyári Tárlat, Esztergom Kaposi Endre festőművész fotómontázsai 1981. március 12—április 5. Helikon Galéria, Budapest A kiállítást rendezte: dr. Binder-Todorov Ilona Felelős kiadó: Hidvégi István igazgató A katalógust tervezte: Alapfy András Fotó: Martsa Alajos Címlapkép: Ötlet a hatvanas évekből, 1968 ÉVSZAKOK, 1962 ETŰD, 1966 NAGYFALUSI TIBOR APOKALIPSZIS, 1962 Kaposi Endre festőművész 1939. január 7-én született Zalaegerszegen. Művészeti tanulmányait először a Dési Huber István Képzőművészeti Körben végezte, Gráber Margit, Tamás Ervin és Fenyő A. Endre növendékeként, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta, ahol Soltra Elemér és Kelle Sándor tanítványa volt. 1968-ban kapott rajztanári oklevelet. Közben az ELTE Bölcsészettudományi Karán filozófia szakon is tovább folytatta tanulmányait. 1970- ben kapott diplomát itt is. 1971 óta tagja a Művészeti Alapnak. 1959 óta Esztergomban él és az ottani Tanítóképző Főiskola adjunktusa. Ha nem is képzőművészeti, de minden bizonnyal vizuális montázst szinte mindnyájan akkor követtünk el először, amikor iskolai tankönyveink ingerlően fenséges, mereven szoborszerű tudós-, művész-, hadvezér-portréit ceruzánk vagy tollunk lendületes improvizációival, bajusszal, szakállal, szemüveggel, pipával, félszemkötéssel szereltük fel. A montázs-alkotás lényegéhez tartozik egyfajta „szerelői" munka: már valahol előbb elkészült alkatrészeket keres meg, és ezekből rak össze egy hatóképes, működőképes egészet, amelynek sokütemű robbanómotorja ez a kérdés: mi lenne, ha valami másképp lenne, mint ahogy van?... A montázskészítés féltudatos fajtáját a legtöbben régi iskolakönyveinkkel együtt sutbavetettük; néhányunk, mint például Kaposi Endre pedig merészen és tudatosan továbbjátszik ezzel a lehetőséggel. Alkotónknak festő képei mellett meglehetősen régóta készülnek fotómontázs-képei is, s nagyon valószínű, hogy törvényszerűen jutott el a montázstechnikához, hiszen festőművészként is többnyire állandó motívumokból építkező, variációs képsorokat létrehozó alkotó. Másrészt az ő festői motívumaitól éppúgy távol van minden külsődleges pátosz, drámaiság, mint ahogy a montázs is nagyon hétköznapi elemeinek belső, szerkezeti feszültségével sugall valamilyen nekünk és rólunk szóló tartalmat. Legfeljebb még valódibb - többnyire a sajtóból, folyóiratokból kiválasztott motívumok még erőteljesebb stilizációjával, szerkesztettségével - mint a kisméretű táblaképek. Kaposi Endre tudatosan számításba veszi mint hatáselemet, a „másodkézből” vett fotóknak ezt a kétszeresen erős valósághitelét. Mert kétszeresen izgalmas az a látomásos-szürreális vagy abszurdba hajlóan szatirikus összefüggés, amelybe itt, a montázs-kép egységbe kerültek: a valahonnan - a valóság és a sajtó felszínéről - olyan ismerős részek csak valami másban és egymásban ismerhetők fel; csak mélyebbre és az egészre mutató asszociációkkal ismerhető el „jogosnak” az újra- és együtt-felmutatásuk. Az ilyenfajta montázs a legnyitottabb művészetek sorába tartozik; a leginkább csábít arra, hogy - hozzátéve vagy elvéve belőle - mi fejezzük be, pontosabban, hogy továbbadjuk - végtelen sorban - a befejezés lehetőségét másoknak.