Katona Áron Sándor tűzzománc-művész kiállítása (Képcsarnok, Budapest, 1981)
A tűzzománc hatásában festői, formálásában szobrászi mozzanatokat tartalmaz, technológiáját illetően az ötvösség és a kerámia elemei is fellelhetők a készítés egy-egy fázisában. Ami a gótikában a színes üveg, napjainkban az a tűzzománc azzal a bővüléssel, hogy nemcsak az építészet hívja meg ünnepi homlokzatnak, hanem a lakáskultúra is igényli bensőségét. Mindenképpen összetett műfaj, hiszen kéz, zománc, tűz alakítja eszmejelző képpé a fémlemezt. Híres a limoges-i zománcművészet és művészetünk is komoly hagyományokkal rendelkezik a rekesz- és sodronyzománcos technikában. A műfaj napjainkban megújult, melyet igazol a zománcbiennálék sikerei és természetesen Katona Áron Sándor alkotásainak értékrenden alapuló vonzereje hazánkban és külföldön egyaránt. Éppen ezen általános és tartós minősége révén tisztázódott képzőművészetünkban betöltött fontos szerepe. Szilárd fémtartozékai miatt a tűzzománcot „kemény festészetnek” is nevezhetjük. Katona Áron Sándor a mai magyar tűzzománc egyik erőssége gondolatgazdagsága és sajátos technikája révén. Felkészültsége megóvja attól, hogy képi gondolatai tönkremenjenek, sokkal inkább feltámadnak az érlelő tűzben. Egyesíti szemléletében és technikájában is a hagyományokat önálló kísérletezésének eredményeivel, ismeri képességeit. A láng szövetségével együtt teremtődő színpompa minden művében az ünnep üzenetét tartalmazza. Különös ember, különös művész Katona Áron Sándor, — önmaga mestere és tanítványa — főiskoláját saját egyszemélyes egyetemén végezte. Rendkívül finom rajzolatok jelennek meg színes felületein, pazarul cseréli a színeket vörös tónusokról barnára, kékre. Elterjedt a tűzzománc kompozíció sajátos montázsszerkezete. Ő olykor, így az „Erdélyi balladákéban a táblakép elvei szerint szerkeszt, így gyűjti képzőművészetté a tér és az idő horizontális és függőleges eseményeit. Minden alkotásnak hosszú, érlelt előtörténete van. Éli életét, megéli a drámát vagy az emberi örömöket, s mikor az élmény befejeződik, kis szünet után kezdődik a mű első, második és befejező szakasza a formák kiválasztásával és véglegesítésével. Eszmékban gazdag Katona Áron Sándor tudatvilága, leleményes képzelőereje. Művek sorozatában érinti, elemzi az „Életfa” változatokat, a Zodiákus jegyeket, lovakat, madarakat, bohócokat, századfordulós hölgyeket és a „Hajnal"-t, mely mind-mind élet. Pontosan és nagyvonalúan fogalmaz, ábrázolásaiban a leírás tényeit egyesíti az elvonatkoztatások sűrítéseivel. Nap, lepke, madár együtt lebeg, szárnyal, sugárzik — a lét egyetemessége tömörül a koncentrált felületre, s ha fakard, sárkány, papírcsákó motívumai csatlakoznak egymáshoz, az mindannyiunk „Boldog gyermekkor”-át idézi. Hogy ezt a paradicsomi állapotot ne veszítsük el, hogy visszaszerezhessük, ezért lendül, ezért küzd, ezért diadalmaskodik nagyon érett, nagyon hiteles, nagyon mélyről fakadó művészete. Dr. Losonci Miklós a Magyar Iparművészeti Főiskola főtitkára JÁTÉK ÉS SZERELEM (33 X 43 cm) ERDÉLYI BALLADA IV (33 x 43 cm)