Mohács (Baranya megyei Idegenforgami Hivatal, 1981)

helyett egy borbélyüzletben látott kép ragadja meg a fi­gyelmét. — Hajóval utazott keresztül Mohácson 1847-ben Kossuth Lajos. — S ugyancsak a Dunán érkezett Pestről Baranyába Vörösmarty Mihály az 1840-es években. (A történelmi emlékhelynek két költeményt szentelt.) Petőfi Sándor, akit akkor még Petrovics Sándornak hívtak, 1841 nyarán a Tolna megyei Ozorán a Sepsy Ká­roly igazgatása alatt működő színtársulathoz csatlako­zott. A tizennyolc éves fiatalember három hónapra a mindössze hat tagot számláló színésztársulat tagja lett. Rónai néven Cecén, Szilasbalháson, Simontornyán, Sár­­bogárdon, Szekszárdon és Mohácson játszott, többek kö­zött a Peleskei nótárius­ban, továbbá színdarabokat má­solt. A társulat a nyár végén Mohácson fölbomlott, és Petőfi 1841 szeptemberében Mohácsról — Pécs és Sziget­vár érintésével — Sopronba és Pozsonyba, majd Pápára gyalogolt. Petőfi mohácsi tartózkodásának hiteles bizonyítéka egy levél, melyet 1842. július 7-én írt — Vörösmarty köl­teményének, a Szózat-nak szavait tréfásan önmagára vo­natkoztatva — barátjának, Szeberényi Lajosnak: „Há­rom hónapig színészkedtem, társaságunk tönkre jutott, s én ,annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, meg­fogyva bár, de törve nem’ elbúcsúztam a színészektől Mohácson, (de ha isten segít, nem örökre) s per varios casus et tot discrimina rerum, Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba érkeztem...” A levelet így írta alá: „(jelenleg) Petrovics Sándor tanuló, (hajdan) Rónai színész, (jö­vendő) Sió színész és literátor”. Évek múlva Petőfi egyik prózai írásában újból fölbuk­kan Mohácsról Pozsonyig tartó utazásának az emléke. 1845-ben hosszabb felvidéki utazást tett. A Gömör me­gyei Veszverés nevű faluból Rozsnyóig tartó utazásról az

Next