Mohács (Baranya megyei Idegenforgami Hivatal, 1981)
helyett egy borbélyüzletben látott kép ragadja meg a figyelmét. — Hajóval utazott keresztül Mohácson 1847-ben Kossuth Lajos. — S ugyancsak a Dunán érkezett Pestről Baranyába Vörösmarty Mihály az 1840-es években. (A történelmi emlékhelynek két költeményt szentelt.) Petőfi Sándor, akit akkor még Petrovics Sándornak hívtak, 1841 nyarán a Tolna megyei Ozorán a Sepsy Károly igazgatása alatt működő színtársulathoz csatlakozott. A tizennyolc éves fiatalember három hónapra a mindössze hat tagot számláló színésztársulat tagja lett. Rónai néven Cecén, Szilasbalháson, Simontornyán, Sárbogárdon, Szekszárdon és Mohácson játszott, többek között a Peleskei nótáriusban, továbbá színdarabokat másolt. A társulat a nyár végén Mohácson fölbomlott, és Petőfi 1841 szeptemberében Mohácsról — Pécs és Szigetvár érintésével — Sopronba és Pozsonyba, majd Pápára gyalogolt. Petőfi mohácsi tartózkodásának hiteles bizonyítéka egy levél, melyet 1842. július 7-én írt — Vörösmarty költeményének, a Szózat-nak szavait tréfásan önmagára vonatkoztatva — barátjának, Szeberényi Lajosnak: „Három hónapig színészkedtem, társaságunk tönkre jutott, s én ,annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem’ elbúcsúztam a színészektől Mohácson, (de ha isten segít, nem örökre) s per varios casus et tot discrimina rerum, Mohácsról Pécs, Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Sopronba érkeztem...” A levelet így írta alá: „(jelenleg) Petrovics Sándor tanuló, (hajdan) Rónai színész, (jövendő) Sió színész és literátor”. Évek múlva Petőfi egyik prózai írásában újból fölbukkan Mohácsról Pozsonyig tartó utazásának az emléke. 1845-ben hosszabb felvidéki utazást tett. A Gömör megyei Veszverés nevű faluból Rozsnyóig tartó utazásról az