Somos Miklós festőművész kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, 1981)

SOMOS MIKLÓS 1933. január 17-én született Miskolcon. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1951-től 1957-ig Fényi Géza növendékeként végezte. 1960-tól 63-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Rendszeresen részt vesz budapesti, vidéki és külföldi kiállításokon. Jelentősebb egyéni kiállításai: 1965-ben az Ernst Múzeumban, 1967-ben Bolognában, 1972- ben a Műcsarnokban, 1973- ban Munkácsy-díjat kapott. Mozaikmunkája Kecskeméten, faintarziája a budapesti Kereskedelmi Kamarában és a miskolci 21. sz. általános iskolában látható. Ezek a képek 1975. és 80. között készültek. Méretükben szerények, de nem szándékaikban. Mert ezekben a képekben a festészet örök kísérletére vállalkozom, lelket lehelni a magam választotta tárgyba, az egyediségétől megfosztottat a kép egésze, atmoszférája által újra egyedivé tenni. Korábban sok fejet festettem, melyek nem portrék voltak, hanem az általános emberi arcnak a megjelenítés varázslatával igyekeztem személyes létet adni. Ugyanezt teszem a tárgyakkal most. Tárgyaim egyszerű tárgyak, a gömb vagy a henger, a kocka vagy a hasáb formáinak egyszerűségében megjelenített edények, drapériák és polcszerkezetek, melyek között a távolságok nem ürességek többé, és a kapcsolódások nem esetlegességek, hanem megfér közöttük a lét előtti alázat és a létezés részességében való öröm, a dolgokkal való együttélés szeretete, így ezek az egyszerű tárgyak számomra éppoly szakrális témát jelentenek, mint egy utolsó vacsora, vagy az emberiség történetének valamely dicső fejezete. Hiszem, hogy a jelenség, ha képpé merevítem, meghal. A holt tárgy, ha képpé nemesítem, feltámad. És ha a nézők közül csak néhányan is, négyszemközt maradva képeimmel, meghallják azt a hangot, és átérzik azt a szeretetet, amit ezekbe a képekbe rejteni vágytam, munkám nem volt hiábavaló. Budakeszi, 1980. november

Next