Tiless Béla (Műcsarnok, Budapest, 1981)
TILLESS BÉLA KIÁLLÍTÁSA Pedigréje szerint Tilless Béla festő, és el is hinném, hogy az, ha egyáltalán hinni tudnék az efféle pedigrékben, ha nem ismernék élesebb váltásokat is, minthogy valaki a festészettől a plasztikai formálás felé mozdul el, tehát ha nem bizonyítana minden amellett, hogy értelmetlen a skatulyázás: a művész különben sem a skatulyák közül kívánja kiválasztani maga számára az általa vélt legelegánsabbat (ilyet a kereskedő tesz, aki az eladásban véli meglelni igazi jelentőségét), hanem közölni, kifejezni, kisajátítani akar — mentalitása szerint. S lehet-e nyilvánvalóbb esete a kisajátítási szándéknak, mint éppen a plasztikai formálásé, ahol is éppenhogy a térből, mindnyájunk közös kincséből hasít ki magának a szobrász kisebb-n nagyobb darabot, hogy átitassa önmagával és ezzel a többlettel szolgáltassa vissza? Tilless Béla, a festő, amikor még kizárólag festőnek tekintettük, akkor is készített olyan alkotásokat, amelyek plasztikai hatása legalább olyan fontos volt, mint festőisége, bár - kétségtelen - akkor még adózott a táblakép keretnek, s inkább reliefekről lehetne beszélnünk, mint a teljes tér igénybevételéről, azonban a relief lényegét tekintve — egyértelmű gesztus a térformálás, — szójátékkal élve — térhódítás felé. Festett stukkóképei, amelyek városi tájak hangulatát idézték, súlyos lenyomatsorozata, amely már tágabb szférákat, nevezetesen a kozmoszt is érintette, valamint a pop art giccselési hajlamát ügyes fogással keleteurópaivá hajlító vakablakai, ketrec ajtói mind-mind a térformálás — egyelőre — festői lehetőségeit próbálták és szükségképpen új irányba mutattak. A direkt, az expressis verbis kimondott közlendők mellett azonban mindvégig szemmel látható ragaszkodással őrzött ezeken a kompozíciókon is egy tudatosan geometrikus vonulatot, amely voltaképpen a szerkezetet volt hivatva tartani, és ilyetén módon valami általánosabb, elvonatkoztatottabb és tágabb érvényű mondandót hordozott. Az egyértelműen plasztikai formálásban, tehát a szobrászatban Tilless - mert szerencséje volt és mert megbízást kapott - úgyszólván rögvest a fémhez nyúlhatott és Debrecenben fölállított forgó mobiljával lényegében a legújabb plasztikai törekvésekhez kapcsolódhatott. Ennek az elemsorolásos (egyetlen tengelyre felfűzött hosszabb-rövidebb rudak) módszernek az az előnye is megvan, hogy bizonyos matematikailag beható-