Varga Éva érmei (Szegedi Ifjúsági Ház Stúdió Galériája, 1981)

1. Régi karácsony (borítón) 2. Portré 3. Hinta 4. Nagy Madár 5. „N" 6. Alvó 7. Madarak 8. ,,M” (hátoldalon) Felelős kiadó: Chikán Bálint Goldschmied József Fotó: Valent Ede 81-1471 KVNYD 1949-ben születtem Hajdúböszörményben. A Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszakán végeztem 1974-ben, még ebben az évben a miskolci művésztelepre költöztem azóta itt dol­gozom. Díjak: 1974. Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díja 1976. Miskolci Téli Tárlat nagydíja Köztéri munkák: 1978. Miskolci MSZMP székház kődombor­­műve 1981. Borsodszirák, Bartók-emlékmű Önálló kiállítások: 1976: Miskolc, Mini Galéria 1976. Hajdúböszörmény 1979. Hódmezővásárhely A „szobrászat Benjáminjának” nevezett érem- és plakettművészet Magyarországon a legran­gosabb művészeti műfajok egyike. Varga Éva munkálkodásának fő területe az érem. Tiszteletben tartja, elfogadja az érmészet hagyományait, funkcióit, de elkerüli a sablo­nos megoldásokat, a gondolati és plasztikai sztereotípiákat. Az alkalmi jellegtől eltávolod­va önálló, színesen kidolgozott, áttételes l­í­rá­­­jú érmeket teremt. Egy érzékenyen modellált, de sík felületen többnyire egyetlen motívum látható, erre az egyetlen formára koncentrál. A háttér mozdulatlan, gyakran az ég, a levegő, és ebben a rezzenéstelen, végtelen térben egy motívum, egy forma az elvágyódás jelzése. Fontos szerepe van Varga Éva gondolatköré­ben a repülésnek, repül a hinta, a madár, az angyal és a vitorláshajó is. Ugyanakkor ezek nem eltávolodnak, hanem közelednek, a moz­gás nem kifelé irányuló, hanem kapcsolat­teremtő vággyal a néző felé haladó. Másutt a finoman megjelenő jelek — madárlábnyo­mok, hajlékony ívek — közük ugynezt a gon­dolati tartalmat. Az emberi figuráknak nincs környezete, egyedül vannak (Alvó, Portré, Angyal), akárcsak a madarak vagy a tárgyak („N”, Nagy Madár). A konkrét forma aszim­metrikus elhelyezése, erős plaszticitása erőte­ret képez és egyensúlyt teremt: a felület egy­általán nem üres, nagyon is telített, s egyben tiszta. Varga Éva jól komponál, érzi, hogy az üresen hagyott háttérből indul a mozgás, a történés. Szépek a negatív formák is. A vitor­la feszülése, a hinta rebbenése sem nyugta­lanságot kelt, inkább hasonló nosztalgikus rezdülő lírai hangulatot, mint a groteszk Bo­hóc vagy a szomorú, kedves kicsi Angyal. Az éremművészet intim műfajában dolgozik Varga Éva messze elkerülve a divatokat. So­kunk közérzetét fejezi ki kevés eszközzel, csen­desen, de határozott plasztikai érzékenység­gel, és a plasztikai nyelv iránti igényességgel. S. Nagy Katalin

Next