Balogh László grafikusművész kiállítása (Szentendrei Műhely Galéria, 1982)
Szentendrei művésznek lenni — ez ma már felelősség, művészi etika vállalása. Balogh László szentendrei művész, és nem csupán azért, mert ténylegesen is Szentendrén lakik, hanem mert vállalja mindazt az esztétikai, művészi követelményt, ami a „szentendreiességgel” jár. Sosem tagadta meg — művei is bizonyítják —, hogy a szentendrei művészetnek ahhoz az ágához tartozik, amelynek Barcsay Jenő a vezető mestere. Tőle tanulta a tiszta képi viszonylatok, a mértani meghatározók tiszteletét, a kevéssel sokatmondás tudományát. Korábbi kiállításai bizonysága szerint Balogh László művei a síkkonstruktivizmus dekoratív ágához kötődtek. Most sem tagadta meg kiindulását, jóllehet művészetében több új elem is megjelent. A síkkonstruktivizmus erénye és korlátja a geometrikai meghatározottságú rendettevés, a tiszta tér- és formaviszonylatok rögzítése. „Rendet teremteni korunk káoszában" — hány művészben merült fel és vált stílusteremtő erővé a követelmény. Ám a mértani alapelemek variációjára és kombinációjára épülő konstruktivitás mindig magában hordja a megmerevedés, az önismétlés veszélyét. Balogh László újabb műveiben is meg akarja őrizni a tiszta fogalmazás logikáját, a dekoratív értékeket, ám a geometriai formák elvont nyugalmát megmozgatja. Műveiben mind nagyobb szerepet játszik a formakontraszt, a mozgás, a plasztikai elemek dinamikus ritmusa és a felszabadultabb kolorit asszociációra késztető ereje. Formák és színek ütköznek Balogh László új grafikai lapjain, a valóság vizuális birtokbavételének új lehetőségeit sejtetően. És konstruktivizmus doktrinér szigorát enyhítően megjelenik műveiben néhány figuratív jellegű motívum is. Nem adja fel azonban korábbi művei formai szigorát, puritánságát, csak tágítja művészi horizontját. Új műveit is Balogh munkásságának belső logikája vezérli, szervesen kapcsolódnak tehát eddigi tevékenységéhez. NÉMETH LAJOS