Balogh László grafikusművész kiállítása (Szentendrei Műhely Galéria, 1982)

Szentendrei művésznek lenni — ez ma már felelősség, művészi etika vállalása. Balogh László szentendrei művész, és nem csupán azért, mert ténylegesen is Szentendrén lakik, hanem mert vállalja mindazt az esztétikai, művészi követelményt, ami a „szentendreies­­séggel” jár. Sosem tagadta meg — művei is bizonyítják —, hogy a szentendrei művé­szetnek ahhoz az ágához tartozik, amelynek Barcsay Jenő a vezető mestere. Tőle tanulta a tiszta képi viszonylatok, a mértani meghatározók tiszteletét, a kevéssel sokatmondás tudományát. Korábbi kiállításai bizonysága szerint Balogh László művei a síkkonstruktivizmus dekora­tív ágához kötődtek. Most sem tagadta meg kiindulását, jóllehet művészetében több új elem is megjelent. A síkkonstruktivizmus erénye és korlátja a geometrikai meghatáro­zottságú rendettevés, a tiszta tér- és formaviszonylatok rögzítése. „Rendet teremteni ko­runk káoszában" — hány művészben merült fel és vált stílusteremtő erővé a követel­mény. Ám a mértani alapelemek variációjára és kombinációjára épülő konstruktivitás mindig magában hordja a megmerevedés, az önismétlés veszélyét. Balogh László újabb műveiben is meg akarja őrizni a tiszta fogalmazás logikáját, a de­koratív értékeket, ám a geometriai formák elvont nyugalmát megmozgatja. Művei­ben mind nagyobb szerepet játszik a formakontraszt, a mozgás, a plasztikai elemek di­namikus ritmusa és a felszabadultabb kolorit asszociációra késztető ereje. Formák és színek ütköznek Balogh László új grafikai lapjain, a valóság vizuális birtokba­vételének új lehetőségeit sejtetően. És konstruktivizmus doktrinér szigorát enyhítő­en megjelenik műveiben néhány figuratív­ jellegű motívum is. Nem adja fel azonban korábbi művei formai szigorát, puritánságát, csak tágítja művészi horizontját. Új műveit is Balogh munkásságának belső logikája vezérli, szervesen kapcsolódnak tehát eddigi tevé­kenységéhez. NÉMETH LAJOS

Next