Breznay József (Műcsarnok, Budapest, 1982)
érzékenységgel, hangulati érzékletességgel áthatott közvetlen és önfeledt természetszemlélet sugárzik. Témavilága is ennek az egységes életérzésnek szellemében alakult: intim tájak, szűrt fényű szobabelsők, a természet csendjében tevékenykedő emberek, idillikus jelenetek tárultak fel a maguk közvetlenségével. Az ötvenes évek elejének kényszerű megtorpanása után, visszatalálva a már megvetett biztos stílusalapokhoz, művészünk festészete , különösen a hatvanas évek elejétől, új korszakba lendült. A „valóság költészetének jegyében" fogantak ekkori alkotásai, amelyek többek közt Raymond Charmet pregnáns jellemzése szerint „kitágított, szabad realizmus, széles és spontán vízió, valamint a színek dekoratív gazdagsága” ötvözetében nyerték el immár eredeti, egyéni tartalmukat. Valóban az álom és a realitás között szabadon lebegő költészetet teremtett Breznay József, amelyben hallucinatív emlékképek, szürreális indítékú képzettársítások az élet reális mozzanataival találkozhattak egy széles határú művészi fantázia felfokozott érzelmi-indulati töltésű megragadásán, vizuális megjelenítésén keresztül. Törvényszerűen torkollott ez a fejlődési fokozat a hatvanas évek közepétől expresszív szimbolizmusba, a művész jelenleg is tartó korszakába. A valóságjegyeken belül maradó expresszív képi gondolkodás abban nyilvánul meg, hogy a kifejezés erejének fokozása érdekében absztrahált-módosított motívumok — akár a szorongást, az enyészetet, a pusztulást, akár a békét, a megnyugvást, az idillt, az életöröm pszichikai állapotát revelálják — szinte önálló jelentéstartalommal telítődnek a kompozíciók egészéhez PROFIL, 1934, ceruza, papír AKT TANULMÁNY, 1935, ceruza, papír* , ÉV FÉRFI TANULMÁNY, 1936, olaj, vászon