Fazekas Valéria (Budapest, 1982)
szimmetria, máskor az aszimmetria rendezi kompozícióvá. A plasztika jelenségei közül elsősorban az egyes elemek logikus összekapcsolása, az egymásra támaszkodó formák eleven folyamatossága, a rétegzettség és a transzparencia érdeklik, de egyszersmind a mozgékonyság, a véletlenszerűség és az alkalmiság lehetőségeinek kutatása és megteremtése is. Kalapszobrai egyaránt látszanak szerénynek és nagyvonalúnak, alig észrevehetőnek és kackiásan rátartinak; természetük a mélyben valóban egyesíti ezeket a tulajdonságokat. Időnként selyemszálakkal, filckorongokkal, tülldarabokkal fedi el a szikár geometriát, a gondosan mérlegelt formákat a szabadon burjánzó vegetáció életteli nyüzsgésével borítja be. A legszebb darabok nyájasan ingerkedve vallják be kalapnézőnek és kalapviselőnek egyaránt kettős természetüket. Geometria és natúra simul egységbe itt, rejtélyesen át-meg átjárva egymást; nem véletlen, hogy némelyik darab virágra, kagylóra emlékeztet, mások meg zártság és nyitottság között könnyedén imbolygó plasztikára. Fazekas Valéria iparművészként került ki a főiskoláról, de gondolkodása a szobrászat közelébe sodorta. Hosszú esztendők óta elfogultan és merészen egyensúlyozik azon a keskeny határon, amely az iparművészetet a képzőművészettől elválasztja. Olyan akrobatika ez, amely megérdemli, hogy levegyük előtte a kalapot (vagy inkább feltegyük a kalap-szobrot?) Kovalovszky Márta