Fegyó Béla (1982)

....Gyanús ember ma, aki a járdán jár, nem lökdöső­dik, hagyományosan öltözik, nem hadonászik, nem részeg, tisztára mosott kézzel, késsel-villával eszik, nem szúr hátba senkit, reggel kél és este fekszik. Azt teszi, amihez ért, úgy dolgozik, ahogyan tud, és szorgalom­mal, szívesen csinálja. Vállalja önmagát. Ál-konfor­mista, mert hiszen éppen így lóg ki a sorból. Gyanús festő tehát Fegyó Béla. Nem tagadja meg isko­láit, nem fitogtatja műveltségét, nem szúrja szemünkbe technikája tollát. Szerény. Leleményei sem harsányak, távolság­tartása is szelíd. Emberi léptékű képeket fest, amelyekkel szívesen lakunk egy fedél alatt. Arcokat, fáradtakat, megtörteket, boldogokat. Eget, levegőt, vi­zet, templomot, maszkokat. Hangszert és zenét, régi eszközök-tárgyak üzenetét közvetíti. Beszélget, nem po­rol velünk. Bocsássuk meg neki, hogy jót akar nekünk! ..” FEGYÓ BÉLA ÖREG HAZAK Fandl János

Next