Fegyó Béla (1982)
....Gyanús ember ma, aki a járdán jár, nem lökdösődik, hagyományosan öltözik, nem hadonászik, nem részeg, tisztára mosott kézzel, késsel-villával eszik, nem szúr hátba senkit, reggel kél és este fekszik. Azt teszi, amihez ért, úgy dolgozik, ahogyan tud, és szorgalommal, szívesen csinálja. Vállalja önmagát. Ál-konformista, mert hiszen éppen így lóg ki a sorból. Gyanús festő tehát Fegyó Béla. Nem tagadja meg iskoláit, nem fitogtatja műveltségét, nem szúrja szemünkbe technikája tollát. Szerény. Leleményei sem harsányak, távolságtartása is szelíd. Emberi léptékű képeket fest, amelyekkel szívesen lakunk egy fedél alatt. Arcokat, fáradtakat, megtörteket, boldogokat. Eget, levegőt, vizet, templomot, maszkokat. Hangszert és zenét, régi eszközök-tárgyak üzenetét közvetíti. Beszélget, nem porol velünk. Bocsássuk meg neki, hogy jót akar nekünk! ..” FEGYÓ BÉLA ÖREG HAZAK Fandl János