Hegyi György festőművész kiállítása (Szentendre, 1982)

FEJ ÉS SZENTENDRE Kiállításai: FEJEK K­iJJXMlJLL,a Hegyi György festő­művész ebben az évben a szentend­rei Régi Művész­­telepnek több­szörös jubileumot tartó tagja. Húsz évvel ezelőtt vá­lasztották a Szent­endrei Festők Tár­saságának tagjai közé s most, ez év februárjában töl­tötte be 60. élet­évét. Alkotókedve, energiája, leleményes játékossága, szorgalma ma is változatlan, mintha külön kötelezettséget róna rá az a tény, hogy az „öreg telep” legrégibb tagjai között ő a legfiatalabb. Tíz éve, 1972 szeptemberében, az újjáépített Régi Művésztelep átadása után, egyéni kiállí­tással ő szerepelt legelőször a telep felújítása során létesített, vadonatúj Művésztelepi Galé­riában. Most újra Hegyi György az első szentendrei művész, aki önálló tárlattal jelentkezik a már tíz esztendeje működő Művésztelepi Galériában. Jubileumi kiállítása nemcsak egy művész, hanem — jelképszerűen — a Művésztelepi Galéria jubileuma is. Hegyi György 1922. február 26-án született Budapesten. Mint grafikus, Kolozsvárott kezdte pályáját. Itt rendezte első kiállítását is, 1946-ban. Ugyanebben az évben, Buda­pesten beiratkozott a Képzőművészeti Fő­iskolára. 1951-ben végzett mozaik-szakon, Fényi Gézánál, festőtanára Berény Róbert és Barcsay Jenő volt. 1962 óta a szentendrei Régi Művésztelep tagja. Rendszeresen részt vesz a szentendrei és a Pest megyei tárlatokon és a fontosabb országos kiállításokon. Több mint 30 éves alkotói pályája során 20 egyéni kiállítása volt. Első önálló budapesti kiállítá­sát 1954-ben, a Fényes Adolf teremben ren­dezte, első szentendrei bemutatkozása a Művésztelepi Galériában volt. Több ízben szerepelt külföldi kiállításokon is. Munkáit hazai múzeumok és közintézmények őrzik. A Szentendréhez és a város festői hagyomá­nyaihoz kötődő művészeket nem azonos stílusjegyek, vagy szellemi rokonság közelíti és kapcsolja egymáshoz, hanem a hagyomá­nyok szellemében kötelező mesterségbeli igényesség, törekvés az egyéni stílus és az egyéni formanyelv kialakítására. Hegyi György festőművész nemcsak egyéni forma­nyelvével, hanem sajátos, magateremtette technikájával is különbözik szentendrei művésztársaitól. Hegyi a régi korok tisztele­tet parancsoló ünnepélyes és monumentális műfaját, a mozaikot tette megközelíthetőbbé, léptékben intimebbé és elérhetővé a ma embere, a hétköznap embere számára. A helyhez kötött, építészeti keretbe zárt, monumentális fennségű mozaikot mozdítható táblaképpé szelídítve, felhasználja a mozaik­­technikából adódó játékos lehetőségeket az élet örömeinek csillogó színekkel történő kifejezésére. Máskor, komorabb színekkel, nyomasztó emlékeit idézi, vagy újabb rettenetek fenyegető rémeire figyelmeztet. A mozaikképek derűsebb színei, a változatos tematika (ikonfigurák és bábúk, tájak vagy városmotívumok, Szentendrei kapuk, Holt­tengeri tekercsek stb.) útiélményekhez is kötődnek. Az egyes művekben felcsillanó szelíd humor, irónia, majd az általános emberi problémákat feszegető tragikus témák a művész egyéni, emberi érdeklődését, jelleg­zetes egyéni karakterét tárják elénk. Természeti tárgyak, régi használati eszközök mozaikképbe történő pop art-szerű beépíté­sével (gyöngyházfényű kagyló, korall, mák­gubó, régi tetőcserepek, mint ikontáblák, megszenesedett vagy korhadó fatárgyak, kulcsok, szétrobbant szélvédőüvegek vagy szépformájú szecessziós opálüvegek, csillogó fémtárgyak), különleges, montázs-szerű tech­nikájával minduntalan új kifejezési lehető­ségeket keres. Mozaikképei ezáltal közvetle­nebbül kapcsolódnak a környező tárgyi világhoz, melyből egy-egy készenkapott, naturális motívumát kölcsönzi, és közvetle­nebbül is hatnak a szemlélőre. Újszerű kompozícióin a mozaikkövek — néha szikla­darabok — változatos síkokban történő felrakása fokozza a felületek játékosságát, az üvegmozaik — néha csak egy-egy élénk, intenzív színre épített — árnyalati optikai jelenségeket, a fény meseszerű játékait, villódzó változatait vetítik elénk. A művész jelenlegi kiállítása Szentendrén legújabb munkáit és az elmúlt évtizedben készült legjelentősebb alkotásait mutatja be. Mucsi András 1946 Kolozsvár, Nagyvárad 1954 Fényes Adolf Terem 1962 Fényes Adolf Terem 1964 Tel-Aviv 1965 Bp. Műszaki Egyetem Schönherz Z. kollégiuma 1966 „Május 1.” mozi előcsarnoka 1967 Csók István Galéria 1972 Szentendrei Művésztelep Galériája 1974 Képcsarnok, Zalaegerszeg 1975 Kulturális Kapcsolatok Intézete 1976 Cegléd, Nagykáta, Jászszentandrás 1976 Berlin, Halle 1977 Nyugat-Berlin 1977 Iparterv 1979 Képcsarnok, Dunaújváros 1980 KPVDSZ, Budapest 1980 Tatabánya 1981 Magyar Nemzeti Galéria (műhelysorozat) 1981 Balatonalmádi, Üvegipari Művek 1981 Hamburg 1982 MSZMP Pest megyei PB.

Next