Illés Ferenc festőművész kiállítása (Ferenczy Terem, Pécs, 1982)
ILLÉS FERENC FESTMÉNYEIRŐL Még két évtizedes festői múlt sincsen mögötte, de elmondhatja: a megjelenítés tökélyét célzó folyamat végét járja. A „meguralt” technikát már jelentős mennyiségek példázzák, eljött az új minőségek ideje: a tárgyak halmaza — montázsszerűen — új tartalmakat hordoz. A hű visszaadás még csak a felszín, de a sajátos elrendezettség olvashatóvá válik, így közöl velünk információkat Illés Ferenc. Egy tépett-gyűrött papírlap lehet egyszerűen tanulmány az anyagról, a gyűrődések visszaadásának próbája. Ám ugyanez a lap, rajzszöggel rögzítve a kopott falon, felidézi az esőverte, betűnélkülivé vált sivár ,,végrendeletet" . . . Már képein a tojás kerül a középpontba: önmagában csodás geometrikus forma, de ha mérlegre kerül és képi párbajt vív egy koponyával, gyökeresen más jelentést kap. Sajátos tartalmát a kép ismét a montírozástól nyeri. Akárcsak egy újabb Illés kedvelte jelentéshordozó, az öreg bőrtáska. Ha magában festené, talán csak kísérlet lenne arra, miként jeleníthető meg a bőr. Ha ez a szögön függő táska egy előre meghatározott rendben látható, más „tárgyak" között, egy munkás élet summája lehet. A kiállítás címe ez is lehetne: Tárgyak a háttérrel . . . Egy bizonyos, ne keressük a művekben a valóság pontos mását: öszszetételek ezek, amelyekben a művész új szerkezeteket hoz létre kiválogatott elemekből. Képes folyamatokra hívják fel a figyelmet, még szigorúan vett csendéletei is montírozottak , így tudósít Illés Ferenc arról, miként látta nemrég, és miként látja manapság a világ dolgait. Dr. Boglár Lajos