Kutassy Imre Ferenc festőművész kiállítása (Planetárium, Budapest, 1982)

Haulisch Lenke művészettörténész Kutassy Imre Ferenc kiállítása a planetáriumban Szerencsés rátalálás révén végre kiállításra kerülnek azok a művek, melyekre a hatva­nas évek nagy eseménye, a világűr meghódítása és a hozzánk legközelebb eső égitestnek, a Holdnak elérése indította Kutassy Imre Ferencet. A képek nagy része még a hatvanas évek végén készült, amely évtizednek a művészetét világviszonylatban is meghatározták ezek az események. Victor Vasarely írásaiból tudjuk, mit jelentett neki az első űrutazás. A kine­tikus művészet felvirágzása a makro- és a mikrokozmosz új távlataitól nem volt független. Kutassy Imre Ferenc tehát nem dolgozott művészileg légüres térben, de ő valami egészen mást hozott létre, mint a korabeli kinetizmus, struktualizmus és újgeometria, ha itt-ott emlékeztet is rájuk. Aligha találnánk kiállítótermet, amely jobban menne hozzá, mint éppen a planetá­rium. A jelenleg bemutatott festményeket ugyan tárgyuknál fogva választották ki erre a helyre, de ha nem csillagászti témájuk lenne, akkor is illenének ide, mivel festőjük akkor is a „Holdban jár”, ha nem azt rajzolja. Persze,­­ a Holdban és a csillagokban, s majd is­mét a tengerek mély vizén, ahol a kozmoszt járt kapszulák lebegnek. Úgy csapong képze­lete, mint minden valamirevaló költőé, s mint minden valamirevaló költő, meg is tudja állítani az örökké változót, képre varázsolni izgékony gondolatait, hogy beavassa, bol­doggá tegye közönségét. Jól tudjuk, hogy a Hold sokkal színtelenebb a Földnél, hiszen nincsen élővilága, tudja ezt Kutassy Ferenc is, de a Holdat ábrázolva is színmámorral fe­jezi ki az ember szellemi gyarapodása felett érzett örömét, amely a szemlélőt ugyanerre az élményre készteti. Mert Kutassy fantáziája nem nyomasztó, képi varázslata nem fekete mágia. Nem ijesztget a tudást szélesítő jövővel se szóban, se képben. Örömteli színekkel, szemgyönyör­ködtető egyéni technikával adja elő mondanivalóját, mely utóbbinak titkát féltékenyen rejtegeti. Talán igaza van, mert sok esetben a technikát értékeljük, s nem egyszer lehetünk tanúi, hogy egy-egy művészeti versenyen a technika pontozással győz, a szív meg lemarad. Kutassy Imre Ferenc azonban nem érzi ezeket az ellentéteket. Ő azt vallja, hogy tudományt és technikát fest é­s valóban, a tudomány, ha megérdemli ezt a nevet, nem csupán módszer, hanem szív és erkölcs is, az álmodozásról nem is beszélve. Tudják ezt azok, akik művelik. Nos tehát feleslegesen aggódik Kutassy mester, amikor egyik-másik képének speciális technikáját titokban tartja. Tudniillik, ha még a tudományt se csupán, az ő képeit még inkább nem csak a technika teszi. Tudhat más ebből többet is, ha ehhez a technikához nem járul az ő nagy szeretete és adakozási vágya, ha a technika nem mond semmit, akkor ott művészetről nem is beszélhetünk. Sokszor aggódunk, mire elérjük a csillagokat, a 21. századot, az ember szíve picivé zsugorodik a fényes műanyag színekben pompázó gúnya alatt. Kutassy Imre Ferenc nem fél. Vallja, hogy műveit a jövő embere fogja igazán megérteni. S mivel képei szívvel van­nak festve, ez azt jelenti, hogy a jövő emberétől a tudással együtt növekvő nagy-nagy szí­vet remél.

Next