Lieber Éva festőművész kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1982)
Feszültség nélkül nincs valódi művészet, csak leírás van, reprodukálás vagy öntőforma-készítés. Aki ismeri Lieber Éva hatvanas évekbeli festményeit és a hetvenes években varrott szőnyegeit, annak a számára meglepetés lehet ez az utolsó négy esztendő anyagából válogatott kiállítás. A biblikus vagy mitikus, gyakran szorongásokat sugalló témák helyett és után most a végtelenségre nyíló ablakokat, egyszerűségükben megragadó téri belsőket láthat a néző, ahol sokszor szinte csak az átsuhanás állapotában jelenik meg az ember, mintegy rávetülve a falakra vagy áthatolva a falakon, hogy a teremtés utolsó fázisaként birtokba vegye a számára rendelt teret és beleolvadjon a világosság s a sötétség egymást feltételező rendjébe. E megújhodásra van kézenfekvő magyarázat: a városi, az égtől ráccsal elválasztott, börtönszerű, levegőtlen lakásból új, hatalmas égre tekintő, valódi felszabadultságot jelentő otthonba költözés, Budakeszire. Nem csoda hát, hogy olyanok most ezek a kis képek, mint megannyi mélyről fakadó hálaadás... Somos Miklós Lieber Éva újabb munkáin a feszültség kettős — alaki és tartalmi — tendenciája mutatható ki. Egyfelől a tenyérnyi képméretek s a beléjük sűrített hatalmas tér közötti feszültség, mely tér a maga tárgyiatlanságával és berendezetlenségével egyszerre külső tér és belső tér, vagy mondhatnám úgy is, poziatív és negatív tér. Egyetlen síkon jelenik meg a kint és a bent, mint egy áttetsző vetítővásznon az ellentétes irányokból érkező képei ugyanannak a világnak, ugyanannak a miliőnek, ugyanannak a lelkiállapotnak. Másfelől a puritán, szűkszavú tematika, az anti-makarti, a kopár falakig, fénylő padlókig, egyszerű ajtókig lemeztelenített enteriőrök — miket itt-ott egy függöny zöld, barna vagy fehér foltja színez — és az előadás vibráló fényei nyomán sugárzó otthonos, bensőséges, emberi-egye temes melegség közötti feszültség. Tiszta geometria ez, nem a józan észé, hanem a lélek geometriája. Lieber Éva 1932-ben született Budapesten. A Szépműves Líceumban, majd 1951—1957 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1966-ban a Fényes Adolf teremben, állította ki festményeit, majd 1972-ben varrott szőnyegeivel mutatkozott be a Műcsarnok Kamaratermében. 1977-ben Szentesen, a Móricz Zsigmond Művelődési Központban ugyancsak textilekből rendezett gyűjteményes kiállítást. Rendszeres résztvevője az országos kiállításoknak és a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak. 1978 óta tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének.