Mark De Graeye belga fotóművész kiállítása (Dorottya utcai kiállíltóterem, Budapest, 1982)
földre, a medencékbe. Jön a Nap és a föld kiszárad. Ekkor változás áll be a víznél is, amit a föld szerkezetének átalakulása okoz. Sorozatom közepe felé már nincs víz, és minden zöldellni kezd. A növények újra deformálják a természetet. Télen pedig dagálykor, a víz visszajön és új rajzolatot készít. Ez egyfajta ciklus, amit nyomon követtem, hogy megragadjam a színek változásait. Ez a munka még 1978-ból való. - Mik a tervei? - Naplófélét vezetek, amelyben mindent leírok, amit láttam. Pillanatnyilag fénytanulmányt készítek nem külső fényekkel, hanem belsőkkel, olyan fényekkel, melyeket megőriz az ember emlékezete, bizonyos helyekről, és amelyekre még most is visszagondol. Megtalálhatja, melyik az az iskola, ahová legutoljára járt, és többé-kevésbé pontosan emlékezhet arra a fényre, amely abban az épületben volt. Most éppen ezt dolgozom ki. Ez részemről nyilvánvalóan belső magatartás, nem kívülálló az emberen, hanem mindinkább befelé tekintő. (Megjelent az Arts c. francia folyóiratban, 1982. március 5-én.)