Mészáros Dezső szobrászművész (Videoton Művelődési Ház, Székesfehérvár, 1982)
dr. Bodrogi Tibor A kő a történelem hajnalától az emberiség talán legfontosabb nyersanyaga. A gyakorlati felhasználás mellett évezredeken keresztül a művészi önkifejezés, az egyéni és társadalmi képzetek objektiválódásának egyik lényeges eszköze — voltak korok, melyek jóformán csak a kő formálásán keresztül mutatták meg önmagukat és küldik üzeneteiket az utókornak. A formai kifejezés skálája természetesen széles, a realista megfogalmazástól a végső absztrahálásig terjedhet. Mészáros Dezső művészetében az utóbbi utat választotta, nemcsak tudatosan, de belső világának is megfelelően , nem előképek epigonjaként, de az ezekben megnyilvánuló művészi szándék átérzésével és az ősi, emberi és emberentúli lényeg megértésével és korunk gondolat- és érzelemvilágához való illesztésével. Művészete ezért klasszikus, őskori és modern, időhöz és korhoz nem kötve éppúgy állhatnának ősi emlékként kelta halmok környékén, mint a közép-celebeszi gyászszertartások színhelyein. Kőalakító művészete a fokozatos egyszerűsödés irányában fejlődik, a néhány lényeges vonással megjelenített, még a realitáshoz kapcsolódó munkáktól, a klasszikus hangvételtől a még lényegesebb, még inkább jelnek számító megalitikus felé halad. A gondolat ezekben a monolitokban még tisztább, jelszerűbb, még erőteljesebben egyesíti magában a múltat és a jelent. E kettőt összekapcsolva válik a szó igazi értelmében modernné, a művészet évezredes tapasztalatait, hosszú évezredek eszmei és formai törekvéseit átérezve és összegezve tárja elénk s hagyományozza a jövőre az emberről és a világról való gondolatait. Kiállítás : Székesfehérvár, VIDEOTON művelődési ház (Berényi út) 1982. május 10 -június 30. A kiállítást rendezte : Haász Erzsébet és Gyimesi Edit A katalógust tervezte : Korda Kálmán Fotók : Korda Kálmán Felelős kiadó : Haász Erzsébet 82.41 Kontakta Alkatrészgyár Dobozüzeme, Pilismarót