Pataky Béla (1982)
PATAKY BÉLA 1932-ben született. 1941-ben Gyergyószentmiklósról került Szolnokra. Középiskolai tanulmányait a Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte. A katonaévek letöltése után a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett 1955-58 között. Közben egy évet Moszkvában töltött. A főiskolán Benedek Jenő és Barcsay Jenő voltak a mesterei. 1958-tól kezdve a szolnoki Járműjavító Vállalatnál dolgozott mint dekoratőr, majd 1967-től a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál találta meg művészi lehetőségét, kifejezési formáját, s kapott segítséget a kibontakozáshoz. Rézkarcai és linómetszetei mellett plakettjei, fémdomborításai is sokoldalúságát bizonyítják. Legújabban táblaképeivel szeretne egyéni stílust kialakítani; kísérletei biztatóak. Kiállításai voltak: Göteborg 1969; Eger 1971; Tallinn; Keszthely 1974; Budapest 1976; Szeged 1979; Szolnok 1979. Szép az ég, szépek a fák, szép a fény, az árnyék, az érzést sugárzó tekintet, az emberi kéz; a bennünket körülvevő tárgyaknak életük van. Szép a világ, gyönyörűséges törvények hordozója. Miért kell attól félni, hogy a látott világ szépségeit a képen felhasználjuk? Azokat a világ is használja, hogy legtitkosabb tartalmait megmutassa az embernek, ha ezeket tisztelettel befogadni kész. Jól tudom: a műalkotás, a kép sajátos világ, sajátos törvényekkel, de ez nem jelenti azt, hogy ellenségesen szembeszálljon a látott világgal. A festő, még ha küzdene is ellene, egyetlen vonást sem tud húzni, amiben önmaga, és kora mélyben él és lélegzik, benne ne legyen. Erőltetni a korszerűséget fölösleges, mert az a stílus a kor és a tehetség találkozása a műfajban. Az időt átlépni, sem előre, sem hátra nem tudjuk, a képi pillanat mindig a jelen, s ha a kép jó, múlt, jelen és jövő egyszerre. Pataky Béla