Ruisz György festőművész kiállítása (Egry József Terem, Nagykanizsa, 1982)

Ruisz György nem tartozik a gyakori kiállító művészek közé. 1963-ban állított ki a Derkovits teremben, utána 19 év múltán a Budapesti Művészetbarátok Egyesületében került sor a követ­kező egyéni bemutatkozására, 1982 telén. Igaz, közben csoport­kiállítások rendszeres résztvevője, nemcsak Kaposvárott, ahol él és dolgozik, hanem dunántúli és országos tárlatoknak is. Sze­reti a rendet a képszerkesztésben, a szabatos fogalmazást a megjelenítésben, a tiszta, érthető kifejezést. A művészetbarátok többsége maradandó értékű művet vár a művésztől, függetlenül a divatoktól, de nem elszakadva a korízlés követelményeitől. Ru­isz György ellenállt a ,,korszerűség" jelszavával jelentkező mű­vészeti zűrzavarnak, közben nem vette le szemét kora egyete­mes művészetéről. Utazásai segítették tiszta festőiségének meg­őrzésében. Nem szorult feltűnést keltő eszközökre, jelenetekre, alkatának, szemléletének megfelelően következetesen haladt a maga útján. Nincs mit kitagadnia a múltjából. Művészete a ma élő ember szűkebb és tágabb világából, kör­nyezetéből meríti azokat a motívumokat, amik festményein érzel­mi világának kifejezésére szolgálnak. A balaton-parti borospin­cétől a messzi tengeri tájakig vezeti a nézőt, hazai és külföldi városokkal ismerteti meg. Fölibe emelkedik a látványnak, mégis ismerősként adja vissza a képen. Kielégíti a térelosztás, a táv­lat követelményeit, ügyel a színek, színfoltok egyensúlyára. Az irodalmi mondanivaló közvetlenül érvényesül, de nem tolakodó­­an. Élénk és visszafogott színek ritmusa kelti képeinek dalla­mosságát, hol erőteljesen, hol halkan szóló zenéjét. Ember és állat ábrázolásai tartalmas szellemi légkört árasztanak, az ott­­honiasság világát sugallják. Színvilága sokkal gazdagabb, mint az első pillantásra keletkező összhatás alapján gondolnánk. Ruisz György festészete nélkülözi a meghökkentés eszközeit, annál inkább jellemzi a megbízhatóság, az ember komolyan­­vétele. Ez a művészet nem tűr henyeséget, nem szorul értelmet­lenségek összehordására. Komolyság árad a képeiből, ugyanak­kor tartósan leköti a szemet, maradandó élményt nyújtva a mű­vészetbarátnak. Érthető, ha számos műve éppen elkerült külföldi magángyűjte­ményekbe is. Dr. Szij Rezső

Next